Kedvenc könyveim - 2019

Lassan véget ér 2019, én pedig úgy gondoltam, összeállítok egy top 10-es listát az idén olvasott könyveimből. Azonban mielőtt leleplezem nektek, hogy mik kerültek fel erre a listára, jöjjön egy kis összefoglaló az idei évemről.

Olvasott könyveim száma: 60 (ha nem végzek szilveszterig, akkor 59)

Olvasott oldalaim száma: 21 239 (goodreads adatok) 

Legrövidebb könyv: Simon Márton - Dalok a magasföldszintről

Leghosszabb könyv: J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura

Legnépszerűbb könyv goodreadsen: Harper Lee - Ne bántsátok a feketerigót

Most pedig, hogy ezeket tudjátok, szeretném bemutatni nektek az évem legjobb olvasmányait. Műfajokat tekintve elófordul itt minden, de főleg klasszikus irodalmi művek, és ifjúsági irodalom. De nem is húzom tovább a szót, jöjjenek a kedvenceim:

10. Jo Nesbo - Hóember
A kedvenceim közé kell sorolnom ezt a krimiregényt, ami az évem egyik meghatározó darabja volt. Valamiért, ha könyvből filmet csinálnak, el akarom olvasni az adott művet, és így voltam a Hóemberrel is. Nem bántam meg, kellően izgalmas volt, nem kiszámítható, helyenként pedig borzongató. Méltó helye van a tízes listán.

9. Dan Brown - A Da Vinci kód

A filmet még kisebb koromban láttam, és szerettem, így kíváncsi lettem a könyvre is. Hosszú regény, de repültek az oldalak, izgalmas és letehetetlen volt számomra. Plusz, ennek köszönhetően villogtattam matekórán a tudásom, mert tudtam, mi az a Fibonacci sorozat.

8. Harper Lee - Ne bántsátok a feketerigót 

Az idei évben igyekeztem minél több, klasszikus műnek titulált regényt olvasni, így került sorra a Ne bántsátok a feketerigót is.

7. N. K. Jemisin - Az ötödik évszak

Idén kevés fantasy regényt olvastam, azonban úgy érzem, muszáj erről beszélnem, mert nem kap elég figyelmet. A világképe, az erők, amikkel a szereplők rendelkeznek, és a szálak, amik összeérnek a végére. Fantasztikus! Nagy kedvenc lett, így a folytatás is felkerült az olvasandók listámra.

6. Bohém rapszódia

Hatalmas Queen rajongó vagyok, Freddie Mercury pedig az egyik példaképem, így természetes volt, hogy a film után a könyvet is muszáj megszereznem és elolvasnom. Nem sok életrajzi regényt olvastam eddig, ez viszont teljességgel megfogott, mert nem csak egy életrajzot kaptam, hanem egy betegség történetét is végigkövethettem.

5. A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Versek. Versek minden mennyiségben. Erre nem tudok mást mondani, a Poket zsebkönyvek egyik legjobb húzása volt ezen antológia összeállítása. Bárhova magammal tudom vinni, és ajánlom ezt nektek is, mert egy jó versre mindig szükség van.

4. Szerb Antal - Utas és holdvilág

Az év egyik legjobb könyve, mindenféle túlzás nélkül. Mindenhol láttam, hogy mennyire szeretik Szerb Antalt, és ezt a regényt, majd miután elolvastam, megértettem ezt a nagy szeretetet. Nem csak az év könyve lett, de az egyik kedvenc könyvem is.

3. Murakami Haruki - A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei
Ott Anna nagy hatással volt az idei olvasásélményeimre, tőle hallottam Murakamiról is. Bár nem ezt a regényt ajánlotta, én ezt választottam elsőként, és nem okozott csalódást.

2. Leiner Laura - Emlékezz rám

Az év egyik legjobban várt regénye volt ez, az Iskolák Országos Versenyének befejező része. Laura hozta a szokásos színvonalat, olyan befejezéssel és témával, ami szerintem nagyon fontos lenne, hogy több fiatalhoz is eljusson.

1. Grecsó Krisztián - Mellettem elférsz
Ha lehet olyan, hogy szerelmesnek lenni egy író stílusába, hát akkor én elmondhatom, hogy beleestem Grecsó Krisztián szavaiba. Nem az első kötet, amit tőle olvastam, de ugyanolyan lendülettel és lelkesedéssel olvastam, mint az elsőt. Méltó helyezés neki a dobogó felső foka.

Ennyi lett volna ez a kis lista, amin a kedvenc könyveim szerepeltek. Ti olvastatok közülük? Ha igen, hogy tetszett? Nektek mi szerepel a toplistátokon? Várom válaszaitokat kommentben!
Hamarosan találkozunk, addig is legyetek jók.

Laura

Megérkezések sorozata - Sztalker x Festival Academy Tábor

Nem gondoltam volna, hogy valaha azt mondom, mennyire megfogott a komolyzene. Bár eddig is volt, amit meghallgattam, sőt, szerettem is, azért mégsem ez volt az a zenetípus, amit kikapcsolódásból hallgattam.

Azonban volt lehetőségem 11 napot eltölteni a budapesti Zeneakadémián, a Sztalker csoport és a Festival Academy keretein belül megrendezett táborban. Mielőtt kitérnék arra, hogy mi történt ebben a másfél hétben, szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy ösztöndíjjal vehettem részt ezen a fantasztikus programon, és ennyi tehetséges művésztől tanulhattam.

Először arra gondoltam, hogy minden egyes napról részletes beszámolót írok, de a jegyzetfüzetemet látva ezt el is vetettem, mert abból kisregény lenne. Úgyhogy összefoglalva olvashattok a továbbiakban arról, hogy kivel és mit csináltunk, mik a tapasztalataim, illetve milyenek voltak a koncertek.

Már az első napunkon elég rendesen megmozgattak minket, ugyanis Berecz István és zenész barátai segítségével elsajátíthattuk a néptáncolás alapjait. Minderre két alkalmunk volt, és mind a két alkalom hasonlóan telt: megtanultunk pár alaplépést, amit addig ismételtünk, míg mindenkinek ment volna álmából felébresztve is. Ezután kis kikapcsolódásként leültünk, megtanultunk egy-két népdalt, és folytattuk a táncolást.
Sajnálom, hogy erre csak két óránk volt, mert szívesen tanultam volna még pár dolgot. 12 évig táncoltam, de néptáncot soha, és nagyon megragadott. Ki tudja, lehet hogy folytatom a későbbiekben?

Három alkalmunk volt Fazekas Gergellyel, aki a Zeneakadémia tanára, illetve zenetörténész. Vele először a Konyha zenekar Százszor visszajátszott dalát boncolgattuk, amihez csatlakozott Szepesi Mátyás is, az énekes.
Majd második találkozásunkkor ezzel összehasonlítandó, egy Bach szonátát elemeztünk, mivel hasonló elemekből épül fel a két dal.
Harmadjára pedig ötvöztük ezt a két ritmust, írtunk hozzá dalszöveget, és fel is énekeltük. Fantasztikus élmény volt részt venni egy ilyen kreatív folyamatban, hiszen korábban ilyet nem csináltam, de nagyon nagy hatással volt rám. És van egy saját dalunk!

A tábor alatt egyik tanárunk volt Vecsei H. Miklós színművész, aki az egyik szervező is volt. Sajnos vele sem tölthettünk túl sok időt, mert el kellett mennie, de amíg velünk volt, rengeteg dolgot átadott nekünk. Beleástuk magunkat a tudatos jelenlétbe (ha ez érdekel titeket, lehet belőle külön bejegyzés), hogy miért érdemes odafigyelnünk arra, ami körülöttünk történik. Kitöltöttünk egy tesztet is, amiből rengeteg választ kaphattunk arra, hogy a tudatalattink mit üzen nekünk.
Emellett beszélgettünk színházról, színészetről, illetve kaptunk jó pár könyvajánlatot, amit érdemes elolvasnunk. Csak hogy párat említsek:

• Karsai György - A szép és a szörnyeteg 

• Vaclav Nizsinszkij - Harc Istenért

• Allan Pease - Testbeszéd 

Utoljára pedig megnézhettük a Sztalker Suli első osztályának előadását, akik a Részegek című darabot játszották. Hatalmas elismerés nekik, gyönyörű volt, remek játékkal, mindenféle extra kellék nélkül is. Utána úgy éreztem magam, mint akit arcon csaptak, persze a jó értelemben. Csak így tovább, kíváncsian várom, hogy alakul a továbbiakban a sorsuk.
Hasinak sikerült rábeszélnie Mester Dávidot, a Vígszínház zeneszerzőjét, hogy adjon nekünk pár órát, így volt szerencsénk vele is együtt dolgozni. Különféle feladatokat csináltunk, például részleteket hallgattunk művekből, és mindegyikhez írni kellett három szót, ami eszünkbe jutott róla, közben pedig rajzolgattunk. A végén ezekkel összeültünk, és megbeszéltük, hogy ki mire gondolhatott (mire gondolt a költő?), illetve mennyire cseng egybe az, amire asszociáltunk a zene hallatán.
Utolsó alkalommal pedig Mozart szimfóniákat hallgattunk, és ehhez kellett csoportokban operát alkotnunk, szöveggel, díszlettel és jelmezekkel. Ez nagyon vicces feladatnak bizonyult, mindegyik csoport egyedi ötletekkel állt elő, és mindenki beleadott minden tudást. Nagyon örülök, hogy volt szerencsém megismerni Dávidot, rendkívül tehetséges és szórakoztató ember.

Utolsó állandó tanárunk Zoltán Áron volt. Vele a zenés színházról beszélgettünk, illetve ehhez kapcsolódóan csináltunk feladatokat. Például a zenét hallgatva fel kellett vennünk az egyik hangszer szerepét, és aszerint mozognunk, hogy az mikor szól, és akkor milyen hangot ad ki. Ezt csináltunk egyedül és csoportban is. Ennek egy magasabb foka volt, mikor a zenét hallgatva ki kellett találnunk egy történetet, és azt alapul véve eltáncolni, amit kitaláltunk.

Ez nagyon érdekes feladat volt, legelső alkalommal sokszor kiestem a gyakorlatból, mert féltem, hogy bénán festek, de az utolsó alkalomra sikerült ezt a gátlást levetkőznöm, és szabadon táncoltam végig az egészet.
Emellett Áronnal énekelnünk is kellett, amit nagyon nem szerettem volna, de megkaptam, hogy nem tudok róla, de van hangom. (Valahol mélyen biztosan...)
Az órákon kívül kétszer is meghallgathattuk Áron felolvasását. Első alkalommal egy Weöres Sándor verset, illetve egy Hamvas Béla novellát hallhattunk, másodjára pedig szintén Weörös Sándor volt terítéken, ezúttal azonban a Bolond Istók.

És akkor a további programokról röviden. Majdnem minden este volt koncert, ahol olyan világhírű zenészek léptek fel, mint Joshua Bell, Dmitry Smirnov, Maxim Ryanov, Vilde Frang, José Gallardo, Kokas Katalin, Kelemen Barnabás és még rengetegen, akiket megtalálhattok a Festival Academy oldalán. A koncertsorozatból a nyitókoncert volt a kedvencem, ezt nagyon színesnek és élvezetesnek találtam, hiszen nem csak hangszerek szólaltak meg, hanem olyan művészek is, mint Vecsei H. Miklós, illetve Tompos Kátya. Emellett pedig a harmadik este volt számomra a legélvezhetőbb, Sosztakovics darabja teljesen levett a lábamról. Persze ezzel nem azt mondom, hogy a többi nem tetszett, mert igenis egytől egyig fantasztikusak voltak, a zenészek földöntúli hangokat tudtak varázsolni a hangszerekből. Ismételten csak nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen az eseményen, rengeteg helyen hallgathattam a csodálatos zenéket, és találkozhattam olyan személyekkel, mint Eperjes Károly, Molnár Piroska, és mindenki, aki részt vett ezen a másfél heti programon. Jövőre ugyanitt!