Ha a fiatalok uralnák a világot - Gaál Viktor: Battleground zero

"Üdv az Elysium hálózatban!

Én vagyok a mentorod a forradalomban.

Ozy"

Fülszöveg:

Nem túl gyakori, hogy valaminek a kezdetét ennyire pontosan hozzá tudod kötni egy bizonyos dátumhoz, különösen, ha ez a valami ilyen gyorsan terjed. November ötödike volt a fordulópont, legalábbis Londonban.

Az apokalipszis visszavonhatatlanul elkezdődött, a felnőttek kezéből kicsúszott az irányítás – a gyerekek viszont játszi könnyedséggel vették át a kontrollt.

Gaál Viktor regénye ijesztő képet fest arról a világról, ahol már semmi sincs úgy, ahogy korábban volt, ahol a megtanult minták nem működnek, ahol a valóság minden képzeletet felülmúl, és végérvényesen úgy is marad.

VIGYÁZAT! BRUTÁLIS, SZÓKIMONDÓ SZÖVEG!

Adam Osburn vagyok. Harmincéves. Londonban élek. Egy pályavesztett kulturális antropológus, könyvesbolti eladó. Sosem akartam Londonban élni, sem könyvesbolti eladó lenni.

Már nem vagyok az. Ennyi a jó hír.

Túlélő vagyok. Túléltem az apokalipszist.

Hallottál az Elysium hálózatról? És Ozy üzeneteiről?

Nem?

Az baj.

Akkor te nem leszel túlélő.

Adatok:

Kiadó: Libri

Címkék: posztapokaliptikus, kortárs, sci-fi

Értékelés: 3.8 csillag (Goodreads)

Véleményem:

A könyv alaptémája a következő: a gyerekek, azon belül is inkább a tinédzserek szemlátomást egyik napról a másikra megvadulnak, és hatalmuk alá veszik Londont, a felnőtteket pedig módszeresen kivégzik.

instagram: _lauraszabo 

A történtek narrátora Adam Osburn, aki barátnőjével él, és szemtanúja lesz az apokalipszis kirobbanásának. A lánnyal, és barátjával, Shannal karöltve elhagyják otthonukat, hogy London egy biztonságosabb pontján húzzák meg magukat. A Kenwood House nevezetű épületbe vonulnak el, ahol további felnőttekkel találkoznak, akik a túlélés érdekében ugyanúgy elszigetelik magukat. Ezek között az emberek között akad egy magyar exkatona, Tamás, aki kezébe veszi az irányítást, és egy kiképzőosztagot alakít a szereplőkből. Ezek a csapatok éjszakánként kijárnak London különböző pontjaira, és ellencsapásokat mérnek az őrjöngő fiatalokra.

Ahogy a fülszöveg is felhívja rá a figyelmet, durva, szókimondó regényről van szó, semmi sincs cenzúrázva, nyíltan káromkodnak, és nem próbál az író semmit se szépíteni, a haláleseteket is nyersen ábrázolja.

Emellett pedig a mű egésze egy hatalmas társadalomkritika, bírálja az oktatást, a politikai helyzetet, szó esik a természetről is, és magáról a generációk átmenetéről is.

"Azt tanították nektek, hogy demokráciában éltek, és szabadok vagytok. De valóban így van? Vagy munkára lesztek kötelezve egész életetekben, és azért güriztek majd, hogy fizessétek a hitelt egy olyan házra, amit amúgy nem engedhetnétek meg magatoknak?"

"Az egyik generáció megrontja a másikat, és ezzel együtt örökségül hagyja az egész világ birtoklására irányuló önző törekvést."

"Mindannyiunknak meg kell találnunk az igaz, benső boldogságot, azt kérdezve magunktól: mit szeretnék csinálni? Mi az, amit anélkül szeretnék csinálni, hogy bármit is kérnék cserébe? Mert most a bolygónkról van szó. Felelősséget kell vállalnunk érte."

Most olvastam másodjára, de ugyanolyan izgalmat okozott, mint elsőre. Sokszor teljes mértékben egyetértek a könyvben leírt kritikákkal, hiszen ugyanezeket tapasztalom a való életben, tehát Gaál Viktor nem csak a hasára ütve írt le valamit, hanem valós problémákra hívja fel a figyelmünket. Bár nem gondolnám, hogy valaha is történne olyan, hogy a gyerekek vadállatok módjára nekiesnének a felnőtteknek, legalábbis remélem, hiszen már én is az áldozat kategóriába esnék. :D Ezenfelül viszont szerintem jó, hogy ennyire szókimondó és nyers, mert így valóban érzékeltetni tudja ennek az egésznek a hatását és a következményeit. 

 Az én értékelésem:

Tartalom: 5/4

Külcsín: 5/5

Összesen: 10/9

"Egyértelmű volt, hogy az embereknek változtatni kell a megszokott életvitelükön" - Kibeszélő: Bencze Blanka

Ez itt a Kibeszélő - egy interjúsorozat, amelyben magyar alkotókat kérdezek a jelenlegi helyzetükről, az eddigi munkáikról, illetve a jövőbeli terveikről. A mai részben Bencze Blankával, a Pulcsiban alszom című könyv szerzőjével beszélgettem. 

Először is hogy vagy? Hogy viseled a karantént? 

- Vegyesen, talán így fogalmaznék. Próbálok pozitív maradni és átvészelni ezt az időszakot, sokat meditálok. Igyekszem megtalálni ebben is a lehetőséget, hogy mire lehet kihasználni ezt a rengeteg időt, próbálom hasznosan tölteni a napjaimat, de sokszor nehéz. Sok hangulatingadozásom van, de azt gondolom egyértelmű volt, hogy az embereknek változtatni kell a megszokott életvitelükön, tessék egyik napról a másikra mindenki kikerült a mókuskerékből. 

Fiatal korod ellenére már rengeteg mindenben kipróbáltad magad: írtál könyvet, foglalkoztat a színészet, illetve te voltál a Koncertre mentem egyik házigazdája, ha nevezhetem így. Ezek közül melyik számodra a legkedvesebb? 

- Nyilván mindegyik más okból kedves nekem, nem tudnék egyet kiemelni. Fiatal vagyok, nem tudom pontosan mivel szeretnék foglalkozni a jövőben, én is keresem önmagam. Szeretek olyan dolgokat csinálni, amik nem megszokottak, és minél több téren kipróbálni magam. A lényeg, hogy hallgassak önmagamra és azt csináljam, amit jónak érzek, hallgatok a megérzéseimre.

Forrás: instagram

A kiskori 'ha nagy leszek…' gondolataidban szerepelt ezek közül bármi is? Mi szerettél volna lenni? 

- Hát a kérdés inkább úgy lenne helyes, hogy mi nem szerettem volna lenni. A séftől kezdve az állatorovoson és a hercegnőn át minden, naponta változott. Az viszont biztos, hogy sok dolog nagyon az életem része volt, például az írás is, író szerettem volna lenni, vagy színésznő, vagy rendező.

Forrás: instagram

Ma hogy vagy ezzel? Tanulsz jelenleg valamit, esetleg már dolgozol? 

- Tavaly érettségiztem, nem mentem rögtön egyetemre, kihagytam egy évet. Idén már jelentkeztem.

A jövőbeli terveidben szerepel újabb könyv megjelenése, esetleg valamilyen projekt, ahol láthatunk/hallhatunk rólad? 

- Éppen dolgozom a következő regényemen, de ennél többet még nem szeretnék elárulni, illetve nem is nagyon tudok. Sok más projekt is tervben van, remélem minden jól alakul és meg tudom valósítani ezeket.

Végül az utolsó kérdésem: olvastam, hogy szereted a verseket, és közeleg a költészet napja (mire a cikk kikerül, már volt). Ki a kedvenc költőd, és mi a kedvenc műved? 

- Sok verset fogyasztok, a magyarok közül József Attila, Weöres Sándor és Pilinszky János a kedvenceim. Jó kérdés… Talán ha egy régi kedvencet kéne mondanom, ami segített közelebb hozni a lelkemhez a költészetet, az József Attilától az Olyan bolond vagy. Ha felvételiznék a színműre, ezt tuti vinném. 

Forrás: instagram

Köszönöm szépen Blankának, hogy időt szakított rám, és megválaszolta a kérdéseimet. Kíváncsian várom a következő regényét, és még egyszer sok sikert kívánok neki innen is! Ha ti még nem ismeritek őt, vagy szeretnétek még jobban képbe kerülni a munkásságával, itt megtalálhatjátok:

Pulcsiban alszom

Koncertre mentem 

Instagram

Tartsatok velem legközelebb is, illetve nyugodtan ajánljatok olyan személyeket, akikkel olvasnátok interjút a komment szekcióban. Legyetek jók! 

Laura

József Attila 115! - A kedvenc verseim

József Attila ma ünnepelné 115. születésnapját, illetve ma van a költészet napja. Ennek apropóján gondoltam összeszedem a jelenlegi kedvenc verseimet, amiből csipegethettek, és hagyjátok, hogy átjárja a lelketeket a hangulata.

József Attila: Olyan bolond vagy...

Olyan bolond vagy

Szaladsz

Akár a reggeli szél

Még elüt valamelyik autó.

Pedig lesikáltam kis asztalomat

És most

Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.

No gyere vissza, ha akarod

Veszek takarót vaságyamra

Egyszerü, szürke takarót.

Illik az

Szegénységemhez, aki szeret téged

És az Úr is szereti nagyon

És engem is szeret az Úr

Nem jön soha nagy fényességgel

Nem akarja, hogy elromoljanak

Szemeim, akik

Nagyon kivánnak látni téged

És nagyon szépen néznek majd terád

Ha visszajössz

Vigyázva foglak megcsókolni

Nem tépem le rólad a kabátot

És elmondom mind a sok tréfát

Mert sokat kieszeltem azóta

Hogy te is örülj

Majd elpirulsz

Lenézel a földre és kacagunk

Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba

A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik

És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.

Karinthy Frigyes: Lecke

Megcsókoltalak, megmutatni,

Hogyan kell nékem csókot adni.

Megfúltál, úgy öleltelek

Mutatni, hogy ölelj te meg.

És sírtam is, ölelve térded,

Mert tudtam, hittem, hogy megérted,

Bő könnyeim, a könnyü bért,

Mit értem ontsz, a könnyekért.

Eldobtam mindent - íme, lásd,

Hogyan lehet szeretni mást,

Kiért mindent százszor megadnál,

Ezerszer jobban önmagadnál.

Kész vagyok meghalni miattad,

Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,

Ahogy hiszem, hiszen mutattad.

Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,

Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e -

Mindössze ennyi volt a lecke,

Mindössze ennyi a titok,

De jaj neked, ha nem tudod.

Jaj néked, hogyha az egész

Szabály és példa kárbavész -

Jobb lett volna meg sem születni

Nékünk, mint egymást nem szeretni.

instagram: _lauraszabo

Kosztolányi Dezső: Akarsz e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszu-hosszu őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubin-teát és sárga páragőzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

az utcaseprő, szegény, beteg ember,

ki fütyürész az ablakunk alatt?

Akarsz játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kányádi Sándor: Tudod

Tudod

soha nem bántam meg,

hogy megszerettelek,

pedig felbolygatta ez a szeretet

az egész életem,

Tudod,

soha nem csalódtam benned,

pedig sokszor nem értettem

a cselekedetedet,

sokszor féltettelek,

leginkább magadtól féltettelek,

Tudod,

lassan fogynak körülöttem a dolgok,

a dolgaim,

vagy messzire kerülnek tőlem,

vagy csak én távolodok,

ahogy szakadoznak a szálak,

az érzés egyre jobban magához láncol,

Tudod,

mikor megkönnyezek valamit,

ami szép volt,

megvigasztal a gondolat,

hogy lakozik bennem egy csoda,

ami nem hagy el,

amit nem vehet el tőlem

sem az irigység

sem a rosszindulat,

Tudod,

ebből az érzésből táplálkozom,

miatta össze sem csuklom,

ha elesek is, érte felállok,

ha sírok is elmosolyodok,

talán,

ha végleg elalszom,

érte akkor is felébredek.

És gondoltam végezetül hoznék egy verset azok közül, amit én írtam. Nézzétek el, nem vagyok egy Petőfi, de remélem néhányatoknak tetszeni fog. :) 

Szabó Laura: Hagylak menni

Elengedlek, mert nem kapaszkodok valami olyanba, 

Mi nincs többé, vagy talán sose volt. 

Nem így terveztem vesztem, két karodba rohanva,

S hiába gondolkozok, a történtek miértje csak fekete folt. 

Elengedlek, mert szárnyaid az ég felé húznak, 

És ketreced én nem leszek, hogy a földhöz kösselek. 

Ígérem, néma csendben nézem, ahogy az emlékeink elbúcsúznak, 

Csak hagyd meg az illatod, hogy teljesen el ne feledjelek. 

Mindenkinek nagyon kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, pihenjetek, szeressetek, legyetek jelen! :)

Laura

Indul a Kibeszélő!

Régóta dédelgetett álmom egy olyan rovat elindítása, ahol kötetlenül beszélgethetek olyan inspiráló emberekkel, akiknek munkája másokra is nagy hatással lehet. És most ez be is teljesül!

Jövő héten érkezik az első interjú, azonban hogy kivel, az még egyelőre legyen az én titkom. És hogy mit is kell tudnotok erről a sorozatról?

• Havonta egyszer érkezik interjú. 
• Mindig olyan embereket választok, akiknek munkája inspiráló és építő jellegű a közösség számára. 
• Ti is ajánlhattok interjúalanyokat!
• Instagramon mindig bejelentem, hogy ki lesz a következő beszélgetőpartnerem. 

Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a kis sorozat, már régóta tervezgetem, és rengeteg energiát fektetek bele, szóval igyekszem igényes tartalommal jelentkezni nektek!

Szombaton találkozunk egy új bejegyzésnél, ugyanis a költészet napja lesz, jövő hét szerdán pedig érkezik az interjú!

Jók legyetek, és pihenjetek a szünet alatt. 

Laura

Veled minden hely ragyogó

"Te vagy a szivárvány összes színe a vakító fehérségben." 

A napokban megnéztem a nemrégiben megjelent Veled minden hely ragyogó című filmet, ami az azonos nevet viselő könyv adaptációja. Miután láttam a filmet, gondoltam újraolvasom a könyvet, hogy tudjak írni róla egy értékelés - magáról a filmről, és a film és könyv kapcsolatáról is.

Megjelenési idő: 2020. február 28.
Forgalmazó: Netflix
Szereplők: Elle Fanning, Justice Smith, Keegan-Micheal Key
Leírás: Két küszködő tini között erős kötelék alakul ki, amikor egy katartikus utazás során felkeresik Indiana különleges nevezetességeit.

Véleményem:

Kezdeném talán a szereplőkkel. Elle Fanning-gel teljesen meg vagyok elégedve, szerintem jó választás volt Violet megformálásához, sőt, kifejezetten tetszett a filmben ráaggatott stílus. Azonban ami a Finchet alakító színészt illeti... Egyike vagyok azoknak, aki még instagramon szavazni tudott Finch megszemélyesítőjével kapcsolatban, és azok között a színészek között nem szerepelt Justice Smith. Szóval mikor megtudtam, hogy ő fog a filmben játszani, kicsit pánikba estem, hiszen semmi köze a könyvbeli Finch-hez. Azonban tetszett az alakítása, így emiatt rossz pontot nem róhatok fel neki.

Ami pedig a cselekményt illeti. Már a film legelején megharagudtam a készítőkre, ugyanis teljesen megváltoztatták a két főszereplő megismerkedésének helyszínét. Talán ezt még nem kell spoiler jelzéssel illetnem, hiszen a könyvben az első oldalon kiderül, hogy Finch és Violet az iskolai óratoronyban találkozik, ezzel szemben a filmben egy hídnál ismerik meg egymást. 

És nem ez az egyetlen dolog, ami a cselekményben nem nyerte el a tetszésemet. A könyvben sokkal részletesebben láthatjuk a kirándulásokat, míg a filmben egy-kettőt mutatnak csak, és vannak olyan fontos helyszínek, amik például egyáltalán nem jelentek meg.

Emellett a filmből nem derül ki olyan sok információ egyik karakterről sem, mint amit a könyvből mind megtudunk. 

Nekem rengeteg jelenet hiányzott a filmből, a szerelmük kialakulásáról sem kaptunk olyan pontos képet. 

Ami pedig még egy negatívum számomra, az a karakterek kihagyása. Finch családja például mintha nem is létezne a filmben, egyedül a nővérét ismerjük meg. Ezzel szemben a könyvben van egy húga, az anyukája is sokszor megjelenik, valamint az apja és annak új családja is. Úgy érzem ezen szereplők kihagyása sokat ront magán az összhatáson. 

Ami viszont elnyerte a tetszésemet, az a film zenéje! Innen is nagy gratuláció a zeneszerzőnek, engem lenyűgözött. Ha szeretnétek belehallgatni, ide kattintva megtehetitek!

Emellett pedig a képi megjelenítés sem hagy kivetnivalót maga után, kifejezetten látványosra sikeredett és a jelenetek egymásutánisága is helyén volt. 

Ha nem úgy nézem, mint könyvadaptációt, akkor élvezetes és egyben szívszaggató történet, azonban így, hogy tudom, mi lehetett volna benne, annyira nem nyerte el a tetszésemet.

Értékelésem: 5/3

Ti láttátok a filmet/olvastátok a könyvet? Esetleg mindkettő? Vagy csak most tervezitek? Kommentben várom a véleményeteket, illetve ha van, a kérdéseiteket is!

 Minden jót,

Laura