Üdv mindenkinek.
Anya, ha véletlenül ezt olvasnád, szia!
Szóval, kedves idegen. Gondolom érdekel, mit akar egy tizennyolc éves lány egy bloggal. Az igazat megvallva, ezt én is szeretném tudni. Nincs konkrét célom az írással, egyszerűen csak jól esik, hát csinálom. De most nem is ez a lényeg.
Gondoltam elkezdem egy kis bemutatkozással, hogy azért legyen valami fogalmatok arról, mégis kinek a marha sorait olvassátok.
Akkor kezdeném a legelején. Laurának hívnak, és tizennyolc éves vagyok. Egy eldugott, csendes kis faluban tengetem életem nagyrészt értelmetlen napjait - néha csinálok valami értelmeset is.
Ha már ott tartunk, mit is szoktam csinálni, a hétköznapjaimat az iskolapadban töltöm, majd ha hazaérve akad még egy kis életkedvem, akkor általában olvasok, írok, vagy sorozatokat nézek. Esetleg egyszerre. Emellett igazi sportember vagyok, 11 éve táncolok, kosárlabdáztam, röplabdáztam, néha futok is (van, hogy csak egy fiú után.)
Ami pedig a tulajdonságaimat illeti. Ha még eddig nem jött volna át, eléggé szarkasztikus humorral rendelkezem, ami néha jó, néha viszont még engem is felbosszant. Amúgy pedig egy kedves embernek tartom magam, könnyen barátkozom, szeretek szervezkedni, segíteni másoknak. Sokat mosolygok, és néha be is áll tőle az arcom, így átmegy vicsorgásba, de talán nem ijesztek meg vele senkit sem. Na jó, csak viccelek! Grimaszolni szoktak.
Fogalmam sincs, mit kellene még mondanom, sosem szerettem csak így leírni - vagy elmondani - magamról dolgokat. De ami a blog során fontos lehet: rajongok a versekért, kedvenc költőm Petőfi Sándor, illetve a maiak közül Simon Márton. ( Marci, ha látod ezt, nagyon szeretlek!)
Emellett igazi színházrajongó volnék, szóval biztosra vehetitek, hogy efféle bejegyzések is lesznek majd.
Na jó, tényleg kifogytam az ötletekből, amit itt elmondhatnék, úgyhogy be is fejezném önmagam fényesítését, ezt majd megteszik a barátaim, haha.
Remélem, hogy velem lesztek az elkövetkezendő hónapokban, és kialakul itt egy kellemes kis légkör, de az sem csüggeszt, ha senki nem olvassa a soraim, legalább kiéltem magam. :D
Mondanám, hogy legyetek jók, de abban semmi mulatságos nincs, szóval inkább azzal búcsúzom, hogy éljetek, amíg tudtok!
Laura
