20 dolog, amit 20 év alatt megtanultam

Már csak két nap, és végleg kilépek a tízes éveimből, már nem mentegetőzhetek azzal, hogy még nem vagyok felnőtt, mert még gimibe járok. Húsz éves leszek. Ez csak azért megdöbbentő, mert sokszor még mindig 10 évesnek érzem magam, aki épp hazaért a suliból, és várja, hogy kezdődjön a dupla epizódos Hannah Montana. Közben meg persze sokszor úgy vagyok vele, hogy a korom ellenére már túl sok olyan dolgot éltem meg, amit nem feltétlenül kellett volna. De mi a jó ebben? Hogy rengeteg dolgot megtanultam, és ezeket most szeretném nektek is átadni.

1. Ha nem kérdezel, a válasz mindenképp nem lesz.

Azt hiszem, apukám ezt az egy bölcs gondolatot adta át nekem, de már ezzel is többre mentem, mint ha folyton csak okoskodott volna. Hogy mi ennek a lényege? Az, hogy ne félj az elutasítástól. Ha szeretnél valamit, vagy érdekel valami, akkor kérdezz rá, érdeklődj. A legrosszabb esetben nemleges választ kapsz. Azonban ha meg sem próbálod, nagy valószínűséggel úgyis nem lesz - kivéve, ha nagyon szeret az univerzum.

2. Engedd meg magadnak, hogy szomorú légy!

Tipikusan az az ember vagyok, aki nem szeret sírni, nem szeret panaszkodni, és igyekszik elrejteni, ha valami gondja van. Azonban az utóbbi időben már annyi érzelem gyűlt össze bennem, hogy képtelen voltam benn tartani, rám volt írva, ha valami bajom volt, nem beszéltem senkivel, stb. Aztán mikor végre hagytam, hogy kijöjjön mindaz, ami felgyülemlett bennem, hagytam, hogy sírjak, hogy érezzem a fájdalmat, utána minden jobb lett. Mázsányi súlytól szabadultam meg. Szóval ha rossz kedved van, engedd meg magadnak, hogy átéld azt! Mondd meg a körülötted lévőknek, hogy adjanak neked egy kis időt, hallgass szomorú zenét, ha kell, de engedd ki magadból.

3. Élj minden lehetőséggel!

Legyen szó akármilyen kis dologról is, merj igent mondani. Az a baj a mai generációval, hogy sokszor félünk belevágni új dolgokba, mert félünk a bukástól. Viszont mindez hozzájárul ahhoz, hogy több legyél, hogy fejlődj, és sosem tudhatod, hogy mi mindent elérhettél volna, ha akkor igent mondasz valamire. Szóval menj el a buliba, ha hívnak, mondj igent egy randira, vedd meg azt a ruhát, vagy jelentkezz arra az állásra. A lehetőség előtted van, neked csak élned kell vele.

4. Ne hagyd, hogy mások befolyásolják a boldogságod!

Magyarul, ne egy - vagy több - személytől függjön, hogy hogyan érzed magad. Én beleestem abba a hibába, többször is, hogy túlságosan ragaszkodtam valakihez, és azt hittem, csak akkor lehetek boldog, ha ő a közelemben van. Azonban szükséged van arra, hogy önmagaddal is boldog tudj lenni, hogy ne ess kétségbe, ha egyedül maradsz, hanem találd fel magad, és élvezd a dolgot.

5. Ne másokért tegyél meg dolgokat!

Pár éve még a fél karomat is levágtam volna, csak azért, hogy megfeleljek valakinek. Aztán később ráeszméltem, hogy ha valaki nem fogad el úgy, ahogy vagyok, akkor nincs rá szükségem az életemben. Nem fogok olyan dolgokat tenni, amiket nem akarok, vagy amik ellent mondanak az elveimnek, csak azért, hogy megnyerjek vele valakit. 

6. Mindig legyél őszinte!

Bár ez sokszor nehezen kivitelezhető, ha az ember fél attól, hogy megbánthat vele valakit, vagy fél attól, hogy mit fognak szólni hozzá mások. Azonban az őszinteség a legjobb út, minden helyzetben. Ha hazudsz, vagy csak magadban tartod, amit igazából gondolsz, az képes felemészteni. Helyette legyél bátor, és mondd ki, amit gondolsz!

7. Ne várd, hogy a siker az öledbe hulljon!

Ahhoz nagyon nagy mázlistának kell lenni, hogy valamit mindenféle erőfeszítés nélkül megkapj. A siker kulcsa a kemény munka és a kitartás. Ne félj attól, hogy hibázni fogsz, vagy kudarcot vallasz, ezekből csak tanul az ember, ettől vagy képes fejlődni. De ha kitűzöl magad elé egy célt, akkor azért dolgozz meg minden egyes nap.

8. Mosolyogj!

Már csak azért is, mert úgy tartják, hogy ha sokáig mosolyogsz, még ha nem is felhőtlen a kedved, egy idő után az agyad úgy érzékeli ezt, mintha jókedved lenne, és máris egy kicsivel jobban érezheted magad. Másrészt pedig az emberek is jobban szeretik azokat, akik vidámak, mint ha valaki búskomor. Mosolyogj rá például random emberekre az utcán, sosem tudhatod, hogy kinek a napját dobod fel vele.

9. Ne vesztegesd el az idődet!

Ezalatt értem azt, hogy ne abból álljon az egész napod, hogy macskás videókat nézegetsz instagramon. Fogd magad, és csinálj valamit! Az ember mindig tanulhat, mindig fejlődhet. Keress magadnak egy új hobbit, amibe időt tudsz ölni, tanulj nyelveket, esetleg hangszeren játszani, vagy menj el edzeni. A kulcs, hogy tegyél valami olyat, amiért a 10 évvel idősebb éned majd hálás lehet.

10. Ne üldözd a szerelmet!

Nem az a fajta lány vagyok, aki egyik kapcsolatból a másikba ugrándozik - mert higgyétek el, van ilyen ismerősöm... Azt vallom, hogy a szerelem majd rád talál, amikor annak itt az ideje, és nem érdemes mondjuk pár hónapot valaki olyanra pazarolni, akivel csak elvagytok, amúgy meg semmit sem éreztek egymás iránt. Válogasd meg, hogy ki az, akire érdemes időt áldoznod, aki méltó arra, hogy mindenkinél jobban megismerjen téged, akit beengedsz a te kis személyes világodba. És ha megtalálod ezt a személyt, becsüld meg!

11. Mindig lesz mit tanulnod.

Olyan nincs, hogy a világon mindent tudsz. Lehet, hogy az iskolából eleged van - meg is tudom érteni, de attól függetlenül biztos vagyok abban, hogy vannak olyan dolgok, amik érdekelnek. Mondjuk ha szereted a nyelveket - állj neki magadtól tanulni. Járj el táncórára. Nézz tutorialokat a youtube-on. Szerencsére egy olyan korban élünk, ahol minden tanulási lehetőségünk megvan, éljünk is vele!

12. Mindig legyen nálad egy könyv!

De tényleg, mindig, bárhova is mész. Sosem tudhatod, hogy mikor jársz úgy, hogy nem lesz mit csinálnod, vagy utazol, vagy vársz valamire, és már az összes létező közösségi oldalt végiglapoztad. Ilyenkor sokkal hasznosabb, ha van nálad egy könyv, amit elő tudsz venni, és arra a mondjuk negyed órára megszűnhet számodra a külvilág. Erre pedig főleg jók a Poket zsebkönyvek, amik akkorák, mint a telefonod, szóval a zsebedben is hordhatod.

13. Először saját magadat kell szeretned!

Csak azután jöhet bármilyen kapcsolat. És itt nem csak szerelmi kapcsolatra gondolok, hanem a barátságra is. Nagyon könnyen elveszthetsz embereket azért, mert nem tudod a saját értékedet, és ez hozza magával a problémákat, például féltékeny leszek másokra, azt hiszed folyton, hogy nem vagy elég jó a másiknak, s a többi. Szóval próbálkozz elfogadni és szeretni is magadat, mert elsőként önmagad legjobb barátja kell, hogy legyél.

14. Ne az interneten éld az életed!

Magyarul lehet posztolni, de gondold át, hogy mit, és mennyit osztasz meg magadról. Egyrészt rengetegen tudnak visszaélni az adataiddal és képeiddel, másrészt pedig jó, ha az embernek vannak dolgai, amiket megtart magának, és nem ömleszti a nagyvilág elé.

15. A naplóírás egy mentőöv.

Sokan furán néznek rám, mikor elmondom, hogy naplót írok. Számomra azonban ez felér egy terápiás kezeléssel is, hiszen oda tényleg mindent le tudok írni, ami nyomja a lelkemet. A napló  egy olyan legjobb barát, aki nem ítélkezik, csak hallgat, és talán ez a legjobb benne. Valamint én nagyon szeretem pár év elteltével visszaolvasni, hogy adott időben mi foglalkoztatott, mi okozott nekem örömet, és láthatom azt is, hogy mennyit fejlődtem, mint személyiség.

16. Ha valaki menni akar, engedd el!

Szomorú dolog, de hiába szeretsz valakit, hiába tennél meg mindent érte, sajnos az mit sem ér, ha nem kölcsönös a dolog. Te is többet érdemelsz annál. Úgyhogy ha valaki nem keres, nem tesz meg mindent, hogy veled lehessen, ne könyörögj, csak engedd el a kezét, menjen csak. Előbb-utóbb úgyis rájön, kit hagyott veszni.

17. Pénzt költeni sokkal nehezebb, ha magadnak kerested.

Bár sosem voltam nagy költekező, de ha nagyon szerettem volna valamit, akkor azért mindent megtettem, hogy megkaphassam, még ha kicsit drágább is volt. Az már persze más kérdés, hogy meg is kaptam-e. Aztán mióta dolgozok, és a saját pénzemet kell ugyanazon dolgokra költenem, már más a helyzet. Kétszer is meggondolom, szükségem van e valamire, mielőtt pénzt adok ki rá.

18. Nincs szükséged rengeteg barátra.

Ez tény. Régebben azt hittem, attól leszek több, hogy hány embert tudok a baráti listámon felsorolni. Aztán ahogy érettebb lettem, változott a személyiségem, és a körülöttem levő környezet is, már pont az ellenkezőjét hiszem. Elég, ha kevés barátod van, de rájuk mindig számíthass! Valamint egy másik dolog, ami ezzel kapcsolatban számomra egyértelművé vált, hogy nincs egy darab legjobb barátom. Van 5 olyan személy, akiket bármikor, bármivel kereshetek, és ők öten teszik ki az én legjobb barátomat.

19. Merj nemet mondani!

Akármire. Bármire. Ha valamit nem szeretnél, vagy nincs kedved, hát ne tedd. Azért meg főleg ne, hogy más kedvében járj.

20. A 18. születésnapot eltúlozzák.

Annyira vártam, hogy végre hivatalosan is nagykorú legyek, de aztán hatalmas csalódás volt. Nincs semmi tűzijáték, nem jár érte kitüntetés, mindenkivel megtörténik. A jó része, hogy vehetsz magadnak alkoholt, azon kívül viszont rád szakad minden olyan dolog, amit mondjuk anyukád eddig meg tudott csinálni helyetted, most viszont már csak te intézheted ezeket. Rendben, magyarul, a felnőtt lét szívás.

Természetesen ezek a dolgok a saját élettapasztalatom alapján állt össze a fejemben, nem feltétlenül kell, hogy mindenki másra is igaz legyen. Lehet, hogy találsz olyat, amire már te is rájöttél, lehet, hogy mondok valami újat, ki tudja. Számomra a 20. születésnapom viszont egy nagy mérföldkő, minden szempontot figyelembe véve. Azt hiszem, én most értem meg arra, hogy felnőttnek nevezzem magam, aki már képes gondoskodni magáról segítség nélkül is. Hogy mit hoz a jövő, azt sajnos nem tudom, de vannak céljaim, és eljutok hozzájuk, legyen bármi is. A tapasztalatot, amit pedig közben szerzek, igyekszem majd megosztani veletek.

Addig is minden jót kíván:

Laura

képek forrása: Pinterest

#komolytéma - a pozitív testkép

Úgy éreztem, itt az ideje, hogy kicsit komolyabb dolgokról is beszéljek nektek - vagy épp veletek, hiszen ahogy már mondtam, az élet nem habos torta. Vannak rossz napok, rossz időszakok, és erről ugyanúgy beszélni kell, mint a jókról.

Így mostantól igyekszem legalább havonta egyszer érkezni egy olyan témával, ami véleményem szerint fontos, szükségük van rá az embereknek. Tudom, eddig nagyon nem reklámoztam, hogy kik a célközönségem, mivel elég tág témákat dolgozok fel, és ezeket is próbálom majd úgy megírni, hogy azzal tudjak segíteni egy 14 éves kislánynak, vagy épp egy 30-as férfinak is.

Mint azt a címből már láthattátok, ma a pozitív testképpel, önmagunk elfogadásával, sporttal, és ehhez hasonlókkal szeretnék foglalkozni. Már tervezem egy ideje ennek a megírását, azonban megfordult az is a fejemben, hogy videós formában oldom meg, de sajnos technikai problémák miatt erre még várni kell, szóval most még maradunk itt, a blogon.

És hogy honnan is jött az ötlet, hogy erről beszéljek? Az igen egyszerű. Önmagamból. Bár sosem voltam anorexiás, bulimiás, és ehhez hasonlók, viszont nagyon nehezemre esett elfogadni a testemen végbement változásokat, ahogy elkezdtem kamaszodni. Ugyanis világéletemben nádszálvékony kislány voltam, a tanáraim sokszor mondogatták, hogy rakjunk követ a táskámba, mert egy kis szellő is elfúj. Ezt édesanyámtól örököltem, ő sem volt sose nehezebb 55 kilónál - mondjuk ehhez hozzájárul az is, hogy mindketten alacsonyak vagyunk, én a 160 centit súrolom, ő pár centivel magasabb nálam. És ez is egy olyan dolog volt magamon, amit nagyon sokáig utáltam, de erre később visszatérünk.

Szóval, vékonyka kislány voltam, ez azonban nem gátolt semmiben, hiszen 12 évig táncoltam, sőt, hat évig kosaraztam is. És azt hiszem, ezek a mozgásformák járultak legjobban hozzá a testem nagymértékű változásához. Talán hatodikos lehettem, mikor látványosan elkezdtem nőiesedni. Kezdődött az egész azzal, hogy a sok mozgás miatt többet ettem, és izmosodtam is, nem meglepő hát, hogy egy év alatt több, mint 10 kilót híztam. Rettentően furcsa volt. Már nem voltam az a finom, törékeny kislány, hanem kiderült, hogy van seggem, megerősödtek a combjaim, és kiszélesedett a csípőm, de közben a mellem meg pici maradt. És hiába dicsértek, hogy milyen jó nekem, és még a felnőttek közül is sokan irigylik az alakomat, én utáltam. Nem éreztem jól magam, emiatt egészen fiatalon már diétázni akartam, hogy megint 'szép vékony' legyek. Persze egyik sem tartott túl sokáig, mindössze pár napig bírtam, mert imádtam jókat enni, és a mozgás mellett szükségem is volt rá.

Az egész sokkal rosszabb lett a gimnázium alatt. Sok 'modell alkatú' lánnyal voltam körülvéve, akik nem csak hogy vékonyabbak voltak nálam, de magasabbak is, én meg egy kis kerti törpének éreztem magam közöttük. Hisztiztem, amiért nem tudok kockás nadrágot felvenni, mert annyira feszül a combomon, hogy egy tehénen se állna különbül, hisztiztem, mikor a boltban egy farmer se jött fel a seggemen, még a legnagyobb méret se, aminek még talán a szárát se kellett volna olyan sokszor feltűrnöm.

Mindeközben hallgattam a társaimat, akik mindig panaszkodtak, hogy mennyire kövérek, közben a testzsírjuk éppen elérhette a 2%-ot. Mindez borzalmas hatással volt arra, hogy mit látok a tükörben, hogy milyen ruhákat veszek fel, és hogy egyáltalán hogyan érzem magam a bőrömben.

Hogy mikor jött el a változás? Pontosan nem tudom, de valamikor a gimnázium utolsó éveiben. Egyre többet beszélgettem a témáról a barátnőimmel, sőt, másokkal is, és azt láttam, hogy köztük is vannak olyanok, akik nem elégedettek a testükkel, holott az én szememben meg ők voltak az ideális képek. És ekkor jöttem rá, hogy mindegy, hogy nézünk ki, magunkon mindig találni fogunk valamit, ami nem tetszik. Túl nagy a hasunk, vastag a combunk, vagy épp túl vékony a lábunk, kicsi a mellünk, túl nagy a mellünk, van csípőnk, nincs semmi alakunk. Itt merült fel bennem a kérdés, hogy tényleg csak egy olyan test van, ami szépnek számít? Tényleg csak akkor lehetek szép és boldog, ha mindaz megvan rajtam is? És erre természetesen a válasz a nem. Korábban sokkal jobban tetszett, ha egy lány vékony, ma viszont már egy teltebb, nőiesebb alakra mondom azt, hogy na igen, ez mennyire jól néz már ki! Természetesen félreértés ne essék, most nem a vékonyság ellen szólaltam fel, hiszen sok esetben, a túlsúlyhoz hasonlóan, van, aki képtelen hízni, akármennyit is eszik. És ez teljesen rendben van.

Teljesen mindegy, hogy 50 kiló vagy e, vagy 80, amennyiben te jól érzed magad a bőrödben. Nem azt mondom, hogy most akkor hízzunk el mindannyian, nem! A lényeg csupán annyi, hogy tanuld meg szeretni azt, amit kaptál, és figyelj oda magadra. És hogy ezt hogyan tudod elérni? Hogyan tudod elfogadni magad? Ne hidd, hogy egyik napról a másikra menni fog, mert mindez időbe telik. De ha megfogadod azt a pár tanácsot, amit most adni fogok, ami nekem, és másoknak is segített, akkor hamarosan te is képes leszel szeretni azt, amit látsz.

Az első, és talán legfontosabb: ne hasonlítsd magad másokhoz!

Ez lesz egyben a legnehezebb is. Azonban tényleg abba kell hagynod azt, hogy másokhoz hasonlítod magad, főleg, ha olyanokkal teszed ezt, akik még csak nem is a te súlycsoportodba tartoznak. Mert gondolj csak bele: te valaki máshoz méred a saját értékedet, miközben nem veszed észre, hogy mennyi érték rejlik benned. Azt nem is említve, hogy a személy, akihez hasonlítod magad, ugyanezt teszi valaki mással. És már benne is vagy egy ördögi körben, ahol mindenki a másikhoz viszonyít. 

Emiatt is kell erről leszoknod. Ha valakit például csak azért követsz instagramon, hogy irigykedve nézegesd a profilját, mert neki hosszabbak az ujjai, mint neked, akkor egyszerűen kövesd ki. Amennyi időt töltünk ezeknek az oldalaknak szentelve, azt tehetjük okosan is. Keress helyette olyan embereket, akiknek mondjuk hasonló testfelépítésük van, mint neked. Vagy, ha kikövetni nem akarod őket, akkor használd őket inspirációként, nem pedig példaként. Magyarul, nyugodtan nézegesd az oldalukat, de ne mérd össze velük önmagadat. Hanem mondd azt, hogy igen, én is szeretnék ilyen jóban lenni önmagammal, szeretném elfogadni magam, hogy én is nyugodt szívvel rakhassak ki képeket magamról.

És itt jön a következő fontos lépés: írd le, mi az, amit nem szeretsz magadon, majd rendszerezd - melyiken tudsz, és melyiken nem tudsz változtatni?

Itt jön például az, hogy az alakoddal nincs gondod, de jobban éreznéd magad, ha ledobnál 5 kilót. Akkor elkezdhetsz mozogni, vagy jobban odafigyelhetsz arra, hogy mit eszel. Ebbe sem kell beleszakadni, ésszel kell csinálni, és csak saját magadért! Ha fogyni akarsz, azt azért tedd, mert téged az boldoggá tenne! Ne akarj megfelelni anyukádnak/barátaidnak/párodnak, mert ha ők nem fogadnak el úgy, ahogy vagy, akkor nem ők azok a személyek, akikre szükséged van. Amennyiben persze jogos az, amit mondanak, és egyetértesz velük, akkor nem kell megszakítanod a kapcsolatot anyukáddal, de ha te jól érzed magad a bőrödben, mégis folyton csak piszkálnak, akkor ülj le, és beszélj velük.

Természetesen azokkal a dolgokkal, amivel nem tudsz mit kezdeni, nem sok mindent tehetsz. Mindössze annyit, hogy elkezded dicsérni ezeket, odaállsz a tükör elé, és azt mondod: igen, lehet, hogy nincs széles csípőm, de ez nem vesz el az értékemből, ettől nem leszek kevesebb ember, és valaki így fog szeretni, és én is így szeretem magam!

Ha ezt minden nap elismétled magadnak, csak épp azzal a kritériummal, amiről nálad szó van, az agyad elkezdi elhinni ezeket a szavakat, és egy idő után tökéletesen rendben leszel önmagad látványával. De természetesen a változtatás sem kötelező, még ha tudsz is. Ha például nagy a hasad, de nem akarsz csak emiatt nekiállni edzeni, akkor ugyanazt a mantrát, amit fenn is írtam, elmondhatod azzal helyettesítve. A kulcs az, hogy te el tudd fogadni, ezután a környezeted is máshogy fog hozzáállni.

Viselj olyan ruhákat, amik kiemelik az alakodat.

Sajnálatos módon valami, ami jól néz ki egy vékonyabb lányon, nem feltétlenül fog jól állni egy kicsit teltebb idomokkal rendelkezőnek, és vica versa. Bizonyára veletek is megesett már, hogy valami nagyon tetszett másokon, aztán felpróbáltad - esetleg meg is vetted - de nem érezted benne jól magad, mert egyszerűen nem illett rád. Velem is megesett már nem egyszer, és akkor egyből azt kezdtem el keresni, hogy mi a hiba. Bennem. Az eszembe se jutott, hogy a gond nem velem van, mindössze azt a ruhát nem nekem tervezték. És ez rendben van. Sokkal több olyan ruha van, amit tudok hordani, és jól is áll, mint az olyan, ami nem. Igaz, ez időigényes, de egy-egy jól megválasztott darabbal tökéletesen fogsz festeni.

Ne hízni/fogyni akarj, hanem egészséges életmódot folytatni!

Tehát ne kezdj egyből drasztikus diétába, vagy ne edd meg a fél hűtőszekrényt annak érdekében, hogy változást érj el. Mivel a diéták általában csak ideiglenes megoldások, nem hosszútávúak. Azt meg senki sem akarja, hogy mondjuk hónapokig szenved az étkezés és a mozgás miatt, aztán fele annyi idő alatt visszaáll a kezdeti állapotba. Ennél sokkal jobb megoldás, ha heti rendszerességgel mozogsz, még csak nem is kell megszakadni benne, a lényeg, hogy valamennyit mindenképp iktass be. Emellett pedig figyelj oda, miket viszel be a szervezetedbe. Nem kell feltétlen kalóriákat számolgatni, csak fogyassz több zöldséget és gyümölcsöt, ha eddig nem tetted, főzz magadnak, és tiszteld a tested!

És az utolsó ilyen tanácsom az lenne, hogy egészként tekints magadra, ne kicsi részekként.

Tehát ha megállsz egy tükör előtt, ne azt kezdd el vizslatni, hogy ebben vagy abban kire hasonlítasz, vagy kire kellene hasonlítanod, hanem fogadd el a tényt, hogy minden, amit ott látsz, te vagy, és ez tesz téged különlegessé és egyedivé. Mennyire unalmas lenne a világ, ha mindenki ugyanúgy nézne ki? Lehet, hogy nincs pisze orrod, de nem csak az lehet szép. Lehet, hogy nincs telt ajkad, kit érdekel? Hidd el, az a legfontosabb, hogy elfogadd, amit kaptál, és abból kihozd a legtöbbet.

Nem lesz ez egy könnyű túra, nekem sem volt az. De sokat segített, hogy találtam valakit, akit nem érdekelt, hogy nagy az orrom, hogy pici a mellem, vagy hogy nem lapos a hasam, és egy fogszabályzó sem ártana meg. Rengeteg olyan apróság van rajtam, amin nagyon szerettem volna változtatni, de most már képes vagyok ezt úgy nézni, mint egy személyiségjegyet. Amin tudok, megpróbálok változtatni, az ésszerű kereteken belül, de kés alá sosem feküdnék. 

Remélem segíthettem valamennyit, bárki is olvassa ezt a posztot. Fontosnak tartom, hogy tudjátok, nem vagytok egyedül. Nem csak az érezheti kényelmetlenül magát, akin van egy kis felesleg, az is, akin meg körülbelül semmi nincs. Ezzel a bejegyzéssel viszont az volt a célom, hogy bárki is vagy, bárhogy is fess, tudd szeretni magad, mert csodás vagy! És ha úgy is érzed, ez nem így van, én tudom, hogy igen.

Köszönöm, ha egészen idáig eljutottál, és időt szántál rám! Talán valami haszna is akad annak, hogy elmeséltem, én min mentem keresztül. Ne adjátok fel, legyen szó akármiről, mert képesek vagytok bármire. És addig is, míg eljuttok odáig, ölel titeket:

Laura