2020. május 26., kedd

Rövid könyvek - ajánló

Igaz, hogy a karantén alatt az embernek több ideje van olvasni, azonban nem feltétlenül nyúl az 500+ oldalas könyvekhez. A mai bejegyzésben 5 olyan művet hoztam nektek, amik hosszukat tekintve hamar kivégezhetőek, azonban ugyanúgy élvezhetőek, mint hosszabb társaik.

Mi van? - Poket zsebkönyvek
Erről a kötetről már írtam korábban egy ajánlót, szóval ha érdekel titeket, ide kattintva el is olvashatjátok a részletesebb véleményemet. Azonban hogy itt is írjak egy keveset róla, ez egy novellaválogatás, amelyekben ismert emberek történeitet olvashatjuk. Érdekes olvasmány, és a kiadásnak köszönhetően akár zsebre is vághatjátok. 

Megjelenés ideje: 2019
Kiadó: Sztalker Csoport
Ár: 1000 Ft


Simon Márton - Rókák esküvője
A kis listámból ki nem maradhatna egy verseskötet. Bár Marcitól inkább a Polaroidokat szokták emlegetni, nekem a legutóbbi kötete a kedvencem. A Rókák esküvője tele van izgalmasnál izgalmasabb versekkel, elvont képekkel és fogalmakkal, több témát is feldolgozva. A legjobb benne, hogy egy-egy költemény elolvasása után még ülhetsz fölötte egy ideig, hogy helyre rakd magadban a leírtakat.

Megjelenés ideje: 2018
Kiadó: Jelenkor
Ár: 1699 Ft


Genki Kawamura - Ha a macskák eltűnnének a világból
Erről a könyvről is írtam külön értékelést, szóval annak a linkjét is ide rakom, hogy el tudjátok olvasni. Ez a regény főleg egy filozófiai kérdést dolgoz fel: inkább meghalsz, vagy elvesztesz dolgokat, amik az életedet azzá tették, ami?

Megjelenés ideje: 2019
Kiadó: 21. Század Kiadó
Ár: 2990 Ft


Colleen Hoover, Tarryn Fisher - Soha de soha
Ez az egyik legérdekesebb ifjúsági regény, amit olvastam. A történetnek két főszereplője van, Silas és Charlie, akik egy párt alkotnak - vagyis alkottak, amíg megvoltak az emlékeik. Azonban egyszer csak arra eszmélnek, hogy fogalmuk sincs arról, hogy kik ők, és mi történik körülöttük. Nyomozni kezdenek, hogy kiderítsék, mi folyik velük, mi pedig három részen keresztül követhetjük a kalandjukat, ahogy felfedik az igazságot.

Megjelenés ideje: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző
Ár: 2299 Ft


Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg
Ki nem maradhatna egy klasszikus a felsorolásból. Bár az iskolában kisgyerekekkel olvastatják ezt a művet, azonban szerintem sokkal inkább való a felnőtteknek. Én legalábbis 18 évesen értettem meg, miről szól, azóta pedig egyszerűen imádom. Ha tetszett kiskorodban, ha nem, érdemes még egy esélyt adni, és végre rájönni, micsoda mondanivalóval is rendelkezik.

Megjelenés ideje: 2017
Kiadó (az én példányom): Könyvmolyképző
Ár: 1699 Ft

Ennyi lenne ez a rövid ajánló, 5 rövidke könyvvel. Neked mi a kedvenc rövid olvasmányod? Kommentben várom az ajánlásokat!
Laura 

2020. május 23., szombat

"Ha valaki beszél valamiről, abba belerakja a saját történetét is." - Kibeszélő: Szabó Gréti

Bár sokan úgy vélik, a Tiktok nem áll másból, mint magukat riszáló lányokból - és sokszor fiúkból, van jópár olyan felhasználó, akiknek videóit igenis érdemes nézni. A mai Kibeszélőben a beszélgetőpartnerem Szabó Gréti volt, aki pár nap alatt több tízezer követőt szerzett a komolyabb hangvételű videóinak köszönhetően.


Kezdjük egy egyszerű kérdéssel: hogy vagy most?
- Jól vagyok köszönöm. Elég nehéz így a karantén idején boldognak lenni, de most hogy feloldották vidéken a dolgot, anyáék is feloldódtak és kiengednek a barátokkal, így sokkal jobban érzem magam.

Jelenleg ez a második tiktok oldalad. Miért döntöttél úgy, hogy az előzőt hanyagolod, illetve miért kezdtél bele újra?
- Igazából amikor abbahagytam, azt azért hagytam abba, mert elkezdtek már egyre jobban megismerni, és kaptam negatív véleményeket. Nagyon sok perverz alak volt, elkezdtek írogatni hogy megkeresnek, és nagyon berezeltem. Aztán inkább odaadtam másnak az oldalt.
Ezt meg azért kezdtem el, mivel ugye karantén volt, unatkoztam, és elkezdtem videókat csinálni, táncosokat leginkább, meg kicsit kreatívabb, viccesebbeket. Egyik este úgy éreztem, hogy valamiért ki kell öntenem a dolgokat a szívemből, és nagyon tetszett az embereknek, és azóta ez beindult.

Pont ez lenne a következő kérdésem. Mi volt az, ami miatt kiraktál egy 'motiváló' videót?
- Amikor kiraktam azt a videót, akkor nagyon rosszul voltam, nekem is volt egy fiú az életemben, és kijött rajtam az egész. Azt éreztem, hogy tudom, nagyon sok társammal ez történik, és el kell mondanom, hátha ezzel tudok segíteni. 


Azt gondoltad volna, hogy ennyire felkapják a videót?
- Nem! Tudtam, hogy valamilyen szinten ismertebb leszek, mert három nap alatt több ezer követő összejött, ami azért elég gyors szerintem, úgy, hogy nem is ismertek meg új oldal volt teljesen. Akkor éreztem már, hogy valami tetszik az embereknek, és amikor kitettem azt a motivációs videót, négyezer követőm volt, rá három napra tízezer, és most 27 ezer. Úgyhogy eléggé megfogta az embereket, úgy látszik.

Szóval részben azért teszed fel ezeket a videókat, hogy a nézettséged nagyobb legyen?
- Valamilyen szinten persze, érdekel hogy mások nézzék a videóimat, mert engem nagyon vonz a média. Viszont az sokkal nagyobb érdekem, hogy ezekkel nagyon sok embernek segíthetek, és nagyon sokan kértek tanácsot - még nálam idősebbek is! És ez jó érzés. Meg amikor hosszan leírják üzenetben hogy mennyit segítettem. Ezért megéri.

Akkor mondhatjuk, hogy inkább azért teszel ki ilyen videókat, mert jól esik az, hogy ami tapasztalatot szereztél, azt átadhatod másoknak.
- Igen, meg szeretném, hogy mások ne essenek annyira bele mint én. Én nagyon örültem volna, ha egy ilyen videót kitesz valaki akkor, amikor én nem voltam jó állapotban.


Vagy lehet, hogy volt, aki mondta, csak arra nem figyeltél annyira. 
- Igen, mert amúgy a barátaim mindig kiálltak mellettem, mert tényleg az egész nyarat végigsírtam, amit mondtam videóban is, hogy nyugodtan lehet sírni a barátaidnak vagy a családodnak, mert ők melletted állnak. Viszont tényleg más, mert ők próbálnak pozitív irányba terelni, de ha valaki nem ismer, és úgy mond véleményt, akkor sokkal jobban megfog, szerintem.

Miért gondolod, hogy ez egy jó platform a gondolataid megosztására?
- Nagyon sokan írták, hogy Youtube-ra rakjam ki ezeket a videókat, mert valamiért a Tiktok nem engedi lementeni őket most már, onnan meg sokkal könnyebb lenne megosztani. Viszont valamiért a Tiktok kiadja a For you-ba, így több emberhez eljut, a Youtube-on meg annyira nem. Valamiért a Youtube-ot nem érzem olyan helynek, hogy ilyen videókat tegyek fel, nem tudom pontosan miért. A Tiktokot meg igen, mert nagyon sokan kapnak negatív dolgokat, főleg ismeretlenül, és úgy érzem ki kell állnom értük.

A továbbiakban mi ezzel a terved? Szeretnél vele kezdeni valamit, videó tervek esetleg?
- Ezt pont ma kérdezte anya! (nevet) Hogy ezekkel a követőkkel mit szeretnék kezdeni, és én nagyon tervező típus vagyok. Terveim vannak azzal, hogy úgymond ismertebb vagyok. Sokan kérik hogy találkozzunk, pesig azért nincs is akkora nézettségem, de valamiért megfogta az embereket a személyiségem. Szeretnék amúgy influencerkedni is, engem ez nagyon érdekel, meg szeretnék jobb kamerát beszerezni, hogy jobb tartalmat tudjak kitenni. Meg Youtube csatorna.


És a videók témáját tekintve mit várhatunk? Maradsz az eddigieknél?
- Úgy szeretném, hogy Tiktokon még ilyen tanácsadó videókat osztok meg, viszont nem szeretnék mindig ugyanarról a témáról, szóval azt lezártam. Youtube-ra nem ilyen videókat tervezek, ezt leírtam a követőimnek is. Oda inkább boldogabb, viccesebb videókat szeretnék, amik bemutatják az életemet, vlogok, satöbbi. Komolyabb témájú akkor lesz, ha olyan helyzetbe kerülök, mivel ha valaki beszél valamiről, abba belerakja a saját történetét is. 

Mi a helyzet a jövőképeddel? Iskola, munka, hasonlók?
- Hát, a jövőm még homályos. Igazából pontosan nem tudom, hogy mivel szeretnék foglalkozni, tényleg nagyon érdekel a Youtube, hiszen azzal is lehet pénzt keresni. Meglátjuk mennyire leszek sikeres, akkor lehet annak szentelem az életem. Viszont lehet csak mellékmunkaként. De mindenképp valami médiával vagy emberekkel kapcsolatos munkát szeretnék.

Örülök neki, hogy a nézői kérték vele az interjút, mert bár rokonok vagyunk, és egy kicsit elfogult lehetek vele kapcsolatban, de Gréti remek ember, aki mindig igyekszik mindenkinek segíteni. Ha érdekel titeket a munkássága, akkor ide leírom az elérhetőségeit:
Tiktok: @szabogretii
Instagram: @szabogreti_

Köszönöm, hogy velem voltatok, hamarosan újabb tartalommal jelentkezem! Addig is, ha van ötletetek, hogy kivel olvasnátok szívesen interjút, a válaszokat kommentben várom!
Laura

2020. április 29., szerda

Ha a fiatalok uralnák a világot - Gaál Viktor: Battleground zero

"Üdv az Elysium hálózatban!
Én vagyok a mentorod a forradalomban.
Ozy"


Fülszöveg:
Nem túl gyakori, hogy valaminek a kezdetét ennyire pontosan hozzá tudod kötni egy bizonyos dátumhoz, különösen, ha ez a valami ilyen gyorsan terjed. November ötödike volt a fordulópont, legalábbis Londonban.
Az apokalipszis visszavonhatatlanul elkezdődött, a felnőttek kezéből kicsúszott az irányítás – a gyerekek viszont játszi könnyedséggel vették át a kontrollt.
Gaál Viktor regénye ijesztő képet fest arról a világról, ahol már semmi sincs úgy, ahogy korábban volt, ahol a megtanult minták nem működnek, ahol a valóság minden képzeletet felülmúl, és végérvényesen úgy is marad.
VIGYÁZAT! BRUTÁLIS, SZÓKIMONDÓ SZÖVEG!

Adam Osburn vagyok. Harmincéves. Londonban élek. Egy pályavesztett kulturális antropológus, könyvesbolti eladó. Sosem akartam Londonban élni, sem könyvesbolti eladó lenni.
Már nem vagyok az. Ennyi a jó hír.
Túlélő vagyok. Túléltem az apokalipszist.
Hallottál az Elysium hálózatról? És Ozy üzeneteiről?
Nem?
Az baj.
Akkor te nem leszel túlélő.

Adatok:
Kiadó: Libri
Címkék: posztapokaliptikus, kortárs, sci-fi
Értékelés: 3.8 csillag (Goodreads)

Véleményem:
A könyv alaptémája a következő: a gyerekek, azon belül is inkább a tinédzserek szemlátomást egyik napról a másikra megvadulnak, és hatalmuk alá veszik Londont, a felnőtteket pedig módszeresen kivégzik.
instagram: _lauraszabo 
A történtek narrátora Adam Osburn, aki barátnőjével él, és szemtanúja lesz az apokalipszis kirobbanásának. A lánnyal, és barátjával, Shannal karöltve elhagyják otthonukat, hogy London egy biztonságosabb pontján húzzák meg magukat. A Kenwood House nevezetű épületbe vonulnak el, ahol további felnőttekkel találkoznak, akik a túlélés érdekében ugyanúgy elszigetelik magukat. Ezek között az emberek között akad egy magyar exkatona, Tamás, aki kezébe veszi az irányítást, és egy kiképzőosztagot alakít a szereplőkből. Ezek a csapatok éjszakánként kijárnak London különböző pontjaira, és ellencsapásokat mérnek az őrjöngő fiatalokra.
Ahogy a fülszöveg is felhívja rá a figyelmet, durva, szókimondó regényről van szó, semmi sincs cenzúrázva, nyíltan káromkodnak, és nem próbál az író semmit se szépíteni, a haláleseteket is nyersen ábrázolja.
Emellett pedig a mű egésze egy hatalmas társadalomkritika, bírálja az oktatást, a politikai helyzetet, szó esik a természetről is, és magáról a generációk átmenetéről is.

"Azt tanították nektek, hogy demokráciában éltek, és szabadok vagytok. De valóban így van? Vagy munkára lesztek kötelezve egész életetekben, és azért güriztek majd, hogy fizessétek a hitelt egy olyan házra, amit amúgy nem engedhetnétek meg magatoknak?"

"Az egyik generáció megrontja a másikat, és ezzel együtt örökségül hagyja az egész világ birtoklására irányuló önző törekvést."

"Mindannyiunknak meg kell találnunk az igaz, benső boldogságot, azt kérdezve magunktól: mit szeretnék csinálni? Mi az, amit anélkül szeretnék csinálni, hogy bármit is kérnék cserébe? Mert most a bolygónkról van szó. Felelősséget kell vállalnunk érte."
Most olvastam másodjára, de ugyanolyan izgalmat okozott, mint elsőre. Sokszor teljes mértékben egyetértek a könyvben leírt kritikákkal, hiszen ugyanezeket tapasztalom a való életben, tehát Gaál Viktor nem csak a hasára ütve írt le valamit, hanem valós problémákra hívja fel a figyelmünket. Bár nem gondolnám, hogy valaha is történne olyan, hogy a gyerekek vadállatok módjára nekiesnének a felnőtteknek, legalábbis remélem, hiszen már én is az áldozat kategóriába esnék. :D Ezenfelül viszont szerintem jó, hogy ennyire szókimondó és nyers, mert így valóban érzékeltetni tudja ennek az egésznek a hatását és a következményeit. 

 Az én értékelésem:
Tartalom: 5/4
Külcsín: 5/5
Összesen: 10/9

2020. április 23., csütörtök

Karanténnapló 2.

Jelenleg már több, mint egy hónapja itthon vagyok, nem jártam azóta sehol, nem találkoztam senkivel, hogy még véletlenül se veszélyeztessek másokat. A karanténnaplóm első része elég pesszimistára, negatívra sikeredett, azonban ennyi idő elteltével rengeteg mindenben változott a hozzáállásom, lelassult az életem, és átértékelődtek a dolgok a szememben. Ma erről szeretnék egy kicsit írni, hogy mi történt az elmúlt másfél hónap során, hogy élem ezt meg, illetve mik a tervek a továbbiakra. 


Az önkéntes elszigetelődésem kiinduló helyszíne édesapám háza volt. Gondoltam ott jó lesz nekem, csend van, tudok tanulni az érettségire, van saját kis zugom, minden jó. Igen ám, azonban a második hét végére már majdnem bekattantam. A nap nagy részében egyedül voltam, semmi társasággal, a dolgaimat hamar letudtam, és már semmi se tudott lekötni a nap további részére. 
Úgyhogy gondoltam egyet, összepakoltam, és lejöttem anyukámhoz, hogy segítsek itthon, segítsek a kisebb testvéreimnek tanulni, és legfőképp, hogy legyen társaságom. Féltem, hogy az öcséim mellett nem tudok készülni, de szerencsére elkészült az udvarunkban a kiülős rész, így ha magányra és nyugalomra vágyok, csak kiülök ide. 

Na és mi a helyzet a sulival meg az érettségivel? Nem mondom, hogy repesek a döntésért, de legalább csak egy dologra kell készülnöm, ami pedig az írásbeli. Mivel úgy éreztem, magamtól annyira nem tudok készülni, mintha van egy folyamatos tanári segítségem, így emelt magyar helyett csak középszinten fogok írni belőle. Ez a pontszámomat is jóval feljebb tolja, meg a készülést is megkönnyíti. Igyekszem minden nap tanulni, feladatlapokat kitölteni, és koncentrálni - ez sokszor összejön, sokszor nem. Az embernek akadnak mélypontjai, ilyenkor hagyni kell az agyat kiszellőzni, és nem még jobban túlterhelni.

És hogy változott a hozzáállásom? Először is, mindig találok magamnak valamit, amit csinálni tudok. Két feladatlap között takarítok, csak napozok, elmegyek sétálni az erdőbe, vagy olvasok. Sőt, újra nekiálltam írni, illetve a blog is elég szépen növekszik, úgyhogy ebből a szempontból mindenképp hasznos volt számomra a karantén.
Na de nem minden volt ilyen rózsás az elmúlt időben. Nem szégyellem bevallani, hogy sokszor hibáztam, csak magammal foglalkoztam, és ezzel megbántottam másokat, főleg a barátomat. Erről különösebben nem szeretnék beszélni, csak azért említem, hogy tudjátok: hibázni emberi dolog. Mindenkinek vannak rossz napjai, igen, akár több is sorban, amikor nem úgy viselkedik, mint ahogy azt kellene neki. De ilyenkor az a legfontosabb, hogy tudassátok a másikkal: bármi van, rátok számíthatnak, és adjatok hálát azokért, akik el is viselik mindezt tőletek, még ha nekik ugyanolyan nehéz, vagy nehezebb a helyzetük. Pontosan ebben az időszakban van rátok a legnagyobb szükség, szóval legyetek ott a családnak/barátoknak/párotoknak. Ha egy valamit már megtanultam, akkor az ez.

És mi van a jövővel? Amiben biztos vagyok, az a továbbtanulás kérdése. Nagyon sokat stresszeltem emiatt, hogy felvesznek e, hogy nem szeretnék ilyen messzire kerülni mindenkitől, stb. Szóval elhatároztam, hogy adok magamnak egy kis időt, hogy átgondolhassam, mit is szeretnék a jövőben, illetve hol szeretném folytatni, úgyhogy amint letudtam az érettségit, nem megyek egyből továbbtanulni, hanem halasztok egy évet. Azt hiszem, rám fér ez a fajta szabadság, minden értelemben. Aztán jövő ilyenkor már tudni fogom, merre tovább, ha egyáltalán szeretnék menni valahova, de elhamarkodni semmit sem szeretnék. Addig igyekszek minél több energiát fektetni a blogba, a hobbijaimba és az életembe is. Szeretnék minden időt, ami csak lehetséges, a szeretteimmel tölteni.

Minden más a jövő zenéje. Ha valami olyan történik, arról úgyis írok, legalábbis azt hiszem. Illetve aki követ instagramon, az láthatja, hogy közben mi zajlik az életemben - már ami abból publikus. A tapasztalataimat próbálom megosztani veletek, hogy segíthessek azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, illetve hát inspirálni, inspirálni, inspirálni!

Azt hiszem, ennyi lenne ez a kis beszámoló, ez lenne az áprilisi hónap lezáró bejegyzése, készülök májusra, amint vége az érettséginek, és lehetőleg a karanténnak, jönnek a nyári bejegyzések, és pörög tovább az élet. Én legalábbis bízom benne. 
A sorstársaimnak sok sikert kívánok, ügyesek lesztek! Aki pedig már a bezártságot nem bírná, ne aggódjatok, talán hamarosan itt a vége!
Jók legyetek, és vigyázzatok magatokra!
Laura

2020. április 15., szerda

"Egyértelmű volt, hogy az embereknek változtatni kell a megszokott életvitelükön" - Kibeszélő: Bencze Blanka

Ez itt a Kibeszélő - egy interjúsorozat, amelyben magyar alkotókat kérdezek a jelenlegi helyzetükről, az eddigi munkáikról, illetve a jövőbeli terveikről. A mai részben Bencze Blankával, a Pulcsiban alszom című könyv szerzőjével beszélgettem. 




Először is hogy vagy? Hogy viseled a karantént? 
- Vegyesen, talán így fogalmaznék. Próbálok pozitív maradni és átvészelni ezt az időszakot, sokat meditálok. Igyekszem megtalálni ebben is a lehetőséget, hogy mire lehet kihasználni ezt a rengeteg időt, próbálom hasznosan tölteni a napjaimat, de sokszor nehéz. Sok hangulatingadozásom van, de azt gondolom egyértelmű volt, hogy az embereknek változtatni kell a megszokott életvitelükön, tessék egyik napról a másikra mindenki kikerült a mókuskerékből. 


Fiatal korod ellenére már rengeteg mindenben kipróbáltad magad: írtál könyvet, foglalkoztat a színészet, illetve te voltál a Koncertre mentem egyik házigazdája, ha nevezhetem így. Ezek közül melyik számodra a legkedvesebb? 
- Nyilván mindegyik más okból kedves nekem, nem tudnék egyet kiemelni. Fiatal vagyok, nem tudom pontosan mivel szeretnék foglalkozni a jövőben, én is keresem önmagam. Szeretek olyan dolgokat csinálni, amik nem megszokottak, és minél több téren kipróbálni magam. A lényeg, hogy hallgassak önmagamra és azt csináljam, amit jónak érzek, hallgatok a megérzéseimre.

Forrás: instagram


A kiskori 'ha nagy leszek…' gondolataidban szerepelt ezek közül bármi is? Mi szerettél volna lenni? 
- Hát a kérdés inkább úgy lenne helyes, hogy mi nem szerettem volna lenni. A séftől kezdve az állatorovoson és a hercegnőn át minden, naponta változott. Az viszont biztos, hogy sok dolog nagyon az életem része volt, például az írás is, író szerettem volna lenni, vagy színésznő, vagy rendező.


Forrás: instagram


Ma hogy vagy ezzel? Tanulsz jelenleg valamit, esetleg már dolgozol? 
- Tavaly érettségiztem, nem mentem rögtön egyetemre, kihagytam egy évet. Idén már jelentkeztem.


A jövőbeli terveidben szerepel újabb könyv megjelenése, esetleg valamilyen projekt, ahol láthatunk/hallhatunk rólad? 
- Éppen dolgozom a következő regényemen, de ennél többet még nem szeretnék elárulni, illetve nem is nagyon tudok. Sok más projekt is tervben van, remélem minden jól alakul és meg tudom valósítani ezeket.



Végül az utolsó kérdésem: olvastam, hogy szereted a verseket, és közeleg a költészet napja (mire a cikk kikerül, már volt). Ki a kedvenc költőd, és mi a kedvenc műved? 
- Sok verset fogyasztok, a magyarok közül József Attila, Weöres Sándor és Pilinszky János a kedvenceim. Jó kérdés… Talán ha egy régi kedvencet kéne mondanom, ami segített közelebb hozni a lelkemhez a költészetet, az József Attilától az Olyan bolond vagy. Ha felvételiznék a színműre, ezt tuti vinném. 

Forrás: instagram


Köszönöm szépen Blankának, hogy időt szakított rám, és megválaszolta a kérdéseimet. Kíváncsian várom a következő regényét, és még egyszer sok sikert kívánok neki innen is! Ha ti még nem ismeritek őt, vagy szeretnétek még jobban képbe kerülni a munkásságával, itt megtalálhatjátok:


Tartsatok velem legközelebb is, illetve nyugodtan ajánljatok olyan személyeket, akikkel olvasnátok interjút a komment szekcióban. Legyetek jók! 
Laura

2020. április 11., szombat

József Attila 115! - A kedvenc verseim

József Attila ma ünnepelné 115. születésnapját, illetve ma van a költészet napja. Ennek apropóján gondoltam összeszedem a jelenlegi kedvenc verseimet, amiből csipegethettek, és hagyjátok, hogy átjárja a lelketeket a hangulata.


József Attila: Olyan bolond vagy...

Olyan bolond vagy
Szaladsz
Akár a reggeli szél
Még elüt valamelyik autó.
Pedig lesikáltam kis asztalomat
És most
Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.
No gyere vissza, ha akarod
Veszek takarót vaságyamra
Egyszerü, szürke takarót.
Illik az
Szegénységemhez, aki szeret téged
És az Úr is szereti nagyon
És engem is szeret az Úr
Nem jön soha nagy fényességgel
Nem akarja, hogy elromoljanak
Szemeim, akik
Nagyon kivánnak látni téged
És nagyon szépen néznek majd terád
Ha visszajössz
Vigyázva foglak megcsókolni
Nem tépem le rólad a kabátot
És elmondom mind a sok tréfát
Mert sokat kieszeltem azóta
Hogy te is örülj
Majd elpirulsz
Lenézel a földre és kacagunk
Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba
A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik
És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.

Karinthy Frigyes: Lecke

Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni.

Megfúltál, úgy öleltelek
Mutatni, hogy ölelj te meg.

És sírtam is, ölelve térded,
Mert tudtam, hittem, hogy megérted,

Bő könnyeim, a könnyü bért,
Mit értem ontsz, a könnyekért.

Eldobtam mindent - íme, lásd,
Hogyan lehet szeretni mást,

Kiért mindent százszor megadnál,
Ezerszer jobban önmagadnál.

Kész vagyok meghalni miattad,
Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
Ahogy hiszem, hiszen mutattad.

Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e -
Mindössze ennyi volt a lecke,

Mindössze ennyi a titok,
De jaj neked, ha nem tudod.

Jaj néked, hogyha az egész
Szabály és példa kárbavész -

Jobb lett volna meg sem születni
Nékünk, mint egymást nem szeretni.

instagram: _lauraszabo

Kosztolányi Dezső: Akarsz e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kányádi Sándor: Tudod


Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

És gondoltam végezetül hoznék egy verset azok közül, amit én írtam. Nézzétek el, nem vagyok egy Petőfi, de remélem néhányatoknak tetszeni fog. :) 

Szabó Laura: Hagylak menni

Elengedlek, mert nem kapaszkodok valami olyanba, 
Mi nincs többé, vagy talán sose volt. 
Nem így terveztem vesztem, két karodba rohanva,
S hiába gondolkozok, a történtek miértje csak fekete folt. 

Elengedlek, mert szárnyaid az ég felé húznak, 
És ketreced én nem leszek, hogy a földhöz kösselek. 
Ígérem, néma csendben nézem, ahogy az emlékeink elbúcsúznak, 

Csak hagyd meg az illatod, hogy teljesen el ne feledjelek. 




Mindenkinek nagyon kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, pihenjetek, szeressetek, legyetek jelen! :)
Laura

2020. április 9., csütörtök

Indul a Kibeszélő!

Régóta dédelgetett álmom egy olyan rovat elindítása, ahol kötetlenül beszélgethetek olyan inspiráló emberekkel, akiknek munkája másokra is nagy hatással lehet. És most ez be is teljesül!


Jövő héten érkezik az első interjú, azonban hogy kivel, az még egyelőre legyen az én titkom. És hogy mit is kell tudnotok erről a sorozatról?

  • Havonta egyszer érkezik interjú. 
  • Mindig olyan embereket választok, akiknek munkája inspiráló és építő jellegű a közösség számára. 
  • Ti is ajánlhattok interjúalanyokat!
  • Instagramon mindig bejelentem, hogy ki lesz a következő beszélgetőpartnerem. 
Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a kis sorozat, már régóta tervezgetem, és rengeteg energiát fektetek bele, szóval igyekszem igényes tartalommal jelentkezni nektek!
Szombaton találkozunk egy új bejegyzésnél, ugyanis a költészet napja lesz, jövő hét szerdán pedig érkezik az interjú!
Jók legyetek, és pihenjetek a szünet alatt. 
Laura