Egy igazi tüzes csikó - Póli Matilda: Futó tűz | Vélemény

 Kislány koromban rajongtam a lovas történetekért. Az akkori Pony Club tagjaként minden hónapban kaptam egy, ha nem több kötetet, ami tele volt lovakkal és izgalmakkal. Emiatt a gyerekkori élmény miatt is nagy öröm számomra, hogy megkaptam a Futó tűz (A csikó, aki tűzben született 1.) példányát recenzióként. Ma erről a kötetről szeretném kifejteni a véleményemet.

Szerző: Póli Matilda

Cím: Futó tűz

Megjelenés éve: 2015 (magánkiadás)

Műfaj: fantasy, ifjúsági, kaland

 

Mielőtt kitérnék arra, hogy mi tetszett, esetleg mi nem, röviden összefoglalnám a történetet. A regény főszereplője Főnix, aki különös körülmények között születik, és onnantól fogva az élete koránt sem átlagos módon folyik – hiszen képes uralni a tüzet. A kiscsikó elszakad a ménesétől, ezért egyedül vág neki az útnak, maga sem tudja, merre megy. Útitársául szegődik egy kis mókus, Pamacs, aki azonban egy baleset folytán elszakad mellőle. Ezek után Főnix ismét róni kezdi a vidéket, mire rátalál a nagyanyjára, akivel két évet el is tölt. Ezalatt a csikó megtudja, hogy egy gonosz ló fenyegeti a térség minden lakóját, és a legenda szerint Főnix lesz az, aki mindezt meg tudja állítani, örökre. A kötet második felében arról olvashatunk, hogy a csikó hogyan barátkozik meg az erejével, hogyan készül fel a nagy, megjövendölt háborúra, illetve magának a csatának is tanúi lehetünk. Bár maga a történet kerek véggel zárul, Főnix története itt nem ér véget, hiszen még sok elintéznivalója akad egy olyan különleges lónak, mint neki.

Maga az alap koncepció kifejezetten tetszett, jól átgondolt a cselekmény, nem kusza, érthető, hogy mi miből következik, és nincsenek benne olyan történések, amiket talán az író maga sem ért, hogy honnan jöhetett. Azonban számomra nagyon érződött az, hogy ez egy ifjúsági regény, ráadásul egy igen fiatal író tollából, hiszen Matilda 13 évesen írta meg ezt a művet. Ami természetesen az értékéből nem von le, de a figyelmes olvasó észreveszi a kötet hibáit is. Az egyik ilyen nagy ’baki’ a tipikus kezdő írók vétke: túl sok pont-pont-pont használata. (Ezt annak idején én is elég sokszor alkalmaztam.)

Például, a prológus így zárul: „Bennük tükröződött a tomboló lángtömeg…mégsem. Ez nem az a lángtömeg volt, ami a csikó körül tombolt. Ez egy…másfajta tűz volt. Olyan, ami csakis benne, a kicsiben éghetett.”

Itt jól látható, hogy rögtön egymás után használták ezt a módszert, szerintem azonban teljesen felesleges mindkét helyen. Az elsőt inkább valahogy így szerkesztettem volna meg: „Bennük tükröződött a tomboló lángtömeg. Mégsem!” Szerintem így sokkal nagyobb figyelmet kap az a mégsem szócska, illetve az utána következő mondat. A másiknál pedig csak szimplán kivenném a …-ot, mert nincs rá szükség.

Emellett olyan hibák fordultak még elő, mint sok tőmondat használata – akadtak volna mondatok, amiket egybevonva sokkal érdekesebb és izgalmasabb képet tudott volna festeni az író, így azonban helyenként monotonná vált az egész. Valamit még a kötet elején gond akadt az idő egyeztetésével. A regény maga múlt időben íródott, mégis voltak helyek, ahol jelen időt használt. Erre először azt hoztam fel mentségnek, hogy azért van így, mert a csikó akkori belső gondolatait olvashatjuk épp, de aztán rájöttem, hogy ez máshol is előfordul, ott azonban maradt a múlt idő, tehát ez inkább a véletlen, vagy a figyelmetlenség műve lehet. Vagy szándékosan alakult így, akkor viszont nem látom értelmét. Ezeken kívül maximum elírások jöttek velem szembe, ami még a legjobb regényeknél is előfordul, azonban zavaróak tudnak lenni.

Mindennek ellenére érdekes történetet olvastam, nem volt unalmas, nem volt vontatott, és bőven sikerült eseményeket és fordulatokat belevinni ebbe a mindössze 168 oldalba. Ha fiatalabban olvasom, biztos, hogy egy ülő helyemben ledarálnám, aztán követelném a következőt, most azonban szándékosan lassan olvastam, hogy mindenre oda tudjak figyelni. Az pedig külön elnyerte a tetszésemet, hogy voltak benne illusztrációk, amiket ráadásul az írónő rajzolt. Összességében tetszett, de ez már nem az én világom, így tőlem 3 csillagot érdemel az ötből.

Kiknek ajánlom?

Mivel egyszerű a nyelvezete, rövid, könnyen emészthető történet, én inkább a fiatalabb korosztálynak, általános iskolásoknak ajánlanám, akik szeretnének valami izgalmasat olvasni. Illetve az olyan ’örök gyermek’ felnőtteknek is, akik szeretettel olvasnak ifjúsági regényeket, mert szerintem nekik is elnyeri a tetszésüket.

Mi a helyzet a magyar irodalommal? - Hazai szerzőktől olvastam

 2020 sok okból is inkább a negatív jelzőkben bővelkedik, azonban ha a könyvek alapján kellene megítélnem, amiket idén olvastam, akkor kifejezetten jó értékelést kapna. Bár ebben az évben nem a mennyiségre, hanem inkább a minőségre fektettem a hangsúlyt, ennek ellenére is sikerült 40 könyvet befejeznem. Hogy pontosan mik voltak ezek, azt majd a poszt végén megemlítem.

Most azonban szeretnék kicsit azokról a kötetekről beszélni, amik három feltételnek is megfelelnek:

• Idén olvastam ki őket.
• Magyar a szerzőjük.
• Az elmúlt két évben jelentek meg.

Ha a témám csak a magyar szerzők lennének, akkor több könyv is felkerülhetne a listámra, azonban most kifejezetten a közelmúltban megjelenteket szerettem volna elolvasni. Egyrészről azért, mert a magyar irodalommal kicsit le vagyok maradva, illetve azért is, mert rendkívül jó témák kerültek feldolgozásra.

Úgyhogy most nézzük azt az 5+2 kötetet, amit ebben az évben sikeresen kivégeztem.

1. Grecsó Krisztián - Vera (2019)

Már jó párszor említettem, hogy mekkora Grecsó fan vagyok (a Margón majdnem meghaltam, hogy első sorból hallgathattam), és nagy célom, hogy minden művét elolvassam, majd feltehessem a polcomra.

Talán a Vera volt az egyik olyan regény, amit hihetetlenül sokáig halogattam, és folyton csak rávágtam, hogy majd később... Aztán idén nyáron rávettem magam, hogy ne halasztgassam tovább, vegyem kézbe, és végre olvassam el. Azt kell mondanom, hogy nem csalódtam. A megszokott Grecsó-stílust ebben a regényben is megkaptam, fűszerezve egy kislány naivitásával, az első szerelem csodás érzésével, és persze a titkolózás nehézségével egyaránt. Még mindig csak azt tudom mondani, mint eddig: nem tud mindenki úgy bánni a magyar nyelvvel, mint ahogy azt Grecsó teszi.

2. Jakupcsek Gabriella - Nagy levegő (2019)

Bizony, nem csak regényeket szoktam olvasni, hanem olyan könyveket is, amelyek segítenek akár helyrehozni, akár jobb irányba terelni az életemet, vagy éppenséggel bővítik a tudásomat bizonyos témakörökben.

A Nagy levegőtől is valami ilyesmit kaptam. Bár nem feltétlenül olvastam világmegváltó gondolatokat benne, ez egyáltalán nem von az értékéből, sőt! Tetszett, hogy nem egy olyan kötet akart lenni, ami azt érezteti az olvasójával, hogy Na most én megmondom neked a tutit!, hanem Gabi olyan témákat hozott fel, amik őt is foglalkoztatják, és leírta ezekről a véleményét, illetve azt, hogy mit lehetne ebben a témában esetleg tenni, hogy jobb legyen a helyzet.

Mindenképp érdekes olvasmány volt.

3. Leiner Laura - Mindig karácsony (2019)

A Vera mellett ez volt a másik könyv, amit nem mertem azonnal beszerezni, annak ellenére, hogy nagyon szeretem Laurát és a stílusát. Mégis, volt bennem egy kis félsz, hogy tud-e újat mutatni, vagy éppenséggel féltem, hogy már nem fogom tudni élvezni annyira, mint a korábbi műveit, hiszen kiestem a fő közönségből. 

Azonban az első oldal után elszállt a félelmem, és a több, mint 500 oldalt egy nap alatt befaltam. Ugyanúgy lekötött, ugyanúgy megnevettetett, sőt, meg is ríkatott, mint Laura eddigi kötetei. 

4. Leiner Laura - Bízz bennem (2020)

Erről a kötetről most nem szeretnék túl sok mindent mondani, mert lesz egy összefoglaló bejegyzés, amint kijön az összes része.

Amit viszont el tudok mondani róla, az a következő: a Bízz bennem az Iskolák Országos Versenye 2. trilógiája, annak is az első része. A történet lényegében 4 fiatalt követ végig két héten keresztül, akik egy iskolai versenyen küzdenek az első hely megszerzéséért - jelen helyzetben pedig a címvédelemért.

5. Nádasdy Ádám - A szakállas Neptun (2020)

Eddig nem voltam a novellák nagy rajongója - és még most sem tartom magam annak, azonban idén két olyan kötetet is olvastam, ami novellákat tartalmazott, és az egyik Nádasdy műve volt. Magától az írótól sem olvastam még, így különös izgalommal vettem kezembe az LMBTQ novellákat tartalmazó könyvet.

Sok mindent nem tudok hozzáfűzni, kellemes olvasmány volt, érdekes, változatos történetekkel, amik rövidségük ellenére is teljes képet adtak számomra. Kíváncsi vagyok Nádasdy Ádám további műveire, így vele még biztosan találkozni fogok.

6. Mucha Dorka - Puncs (2020)

Kicsi kötet, annál több esemény. A 160 oldalas könyv eléggé rövidnek tűnhet, és az is, ennek ellenére pontos képet kapunk egy tanár-diák viszonyról, Dorka saját, személyes stílusával fűszerezve. A történet nem jelen idejű, hanem egy visszaemlékezés, és ezt egész pontosan sikerült ábrázolni, hiszen a random, töredékes részek pont olyanok voltak, mint ahogyan az agyunk dolgozik.

Bár nem lett életem könyve, nem nagyon tudnék kivetnivalót sem mondani. Debütáló kötetnek véleményem szerint hibátlan, és szintén várom a további műveket.

7. Halász Rita - Mély levegő (2020)

Ahogy elnézem, idén elég meghatározó szerepe volt a levegőnek az olvasmányaimban, ami természetesen csak a véletlen műve. A kötet népszerűsége viszont koránt sem. A történet egy idősebb nő éppen széteső életét mutatja be: családon belüli erőszak, szeretők, drogozás, válás, csak hogy pár olyan dolgot említsek, amit megtalálhatunk Halász Rita könyvében.

Kifejezetten érdekes volt, sok helyen dühítő, de mindenképpen kiváló olvasmány.

Ezek lettek volna azok a kötetek, amik az utóbbi időkben jelentek meg, és sikerült elolvasnom őket. Kifejezetten örülök, hogy elkezdtem nyitni több műfaj, illetve több író irányába, mert újabb és újabb érdekes történeteket élhetek meg.

Ti ezek közül olvastátok valamelyiket? Vagy esetleg más, magyar szerző tollából származó művet?