'Minden dióhéjjal kapcsolatos döntésem a belső hangom egy indíttatásával kezdődik' - Kibeszélő: Molnár Adrienn

Molnár Adrienn, vagy ahogy a többségnek ismerős lehet, a dióhéj nevű Instagram-oldal szerkesztője. 

A fiatal lány tartalmával nem csak a kultúrát csempészi be az emberek mindennapjaiba, de sokszor elgondolkodtató, játékos feladataival rántja ki az embert a megszokott rutinból, és világít rá az élet olyan pontjaira, amin talán sosem gondolkoztunk volna el.

Az első kérdésem az volna: az oldalad még nincs egy éves, mégis elég szép követőszámra tettél már szert. Hogyan mutatnád be a Dióhéjat egy mondatban valaki olyannak, aki még nem ismeri?

- A dióhéj egy mondatban? Mindig nehezemre esik röviden összefoglalni bármit, mert a világ minden részlete túl sokrétű ehhez. Talán így mutatnám be: Egy törött dió; ülj mellém a redőire, és nézd, mint fonódik eggyé előttünk az irodalom, a pszichológia, a fejlődés, a sors - egyszóval: az élet.

Kezdetben inkább csak idézetes posztok voltak fenn, majd egyre többször osztottál meg motiváló, elgondolkodtató témákat is. Ez tudatos volt (tehát már az oldal létrehozásánál is gondoltál rá) vagy a helyzet adta lehetőség?

- Is-is. A dióhéjon keresztül szerettem volna megmutatni a gondolataimat. A kezdetekben is foglalkoztatott a fejlődés, a mélyebb témák, azonban nem éreztem magam elég kompetensnek ahhoz, hogy ezekkel másokat segítsek. Játszadoztam az ötlettel, de nem erre a célra találtam ki magát oldalt. Eleinte üzenetben osztottam meg a véleményem, a tanácsaim emberekkel, akik segítségért fordultak a dióhéjhoz, majd bekövetkezett egy törés. Innentől kezdve publikusak a gondolataim, a tanácsaim. A változás tudatos volt, de egyébként nem előre tervezett döntés alapján történt. Egy adott ponton eljött a változás ideje.

Ahogy az előző válaszodban is említetted, a dióhéjon megjelennek pszichológiai témák is. Mióta foglalkoztat ez téged, illetve szerinted miért kapcsolódik jól az irodalomhoz?

- Nagyjából két éve érdekel. Az irodalom és a pszichológia közötti kapcsolat erős. Mindkettő alapja az ember - ezen belül sorsok, érzések, viselkedés. A líra, egy vers kristálytisztán átadja a költő belső állapotát, de hasonló vonatkozások nyerhetők ki egy regényből is például.
Őszintén soha nem gondolkodtam ezen, és hálás vagyok a kérdésedért. Minden dióhéjjal kapcsolatos döntésem a belső hangom egy indíttatásával kezdődik, végső soron pedig ezek a döntések körberajzolják a személyem, az érdeklődési köreim. Ha a dióhéjon belül kérdezed: a kettő közti kapcsolat az, hogy mindkét ágat szívből imádom. És innen egy picit elkanyarodok. Nem illesztek semmit görcsösen. Minden tartalom, ami felkerül, engem közvetít, nem próbálok beilleszkedni semmilyen nagyobb témakörbe, ez sok nehézséget okoz. Azt mutatom, ami engem érdekel, mert szerintem önazonos, őszinte tartalmakra van leginkább szüksége az embereknek, nem pedig arra, hogy ki legyen szolgálva az igényük.
Ne érts félre, mindig próbálom úgy átadni a tudásom, hogy az emészthető legyen, de az alapot soha nem az szabja meg, mire kíváncsiak.

Ezzel teljesen egyetértek. Ez adta az inspirációt ahhoz, hogy elindítsd a blogod is?

- A weboldal létrehozása szükséges volt. Vannak témák, amikről hosszabban szeretnék írni, az Instagramon pedig erre nincs lehetőség. Adta magát az ötlet, hogy oké, akkor legyen még egy lába a dióhéjnak.

Mennyire nehéz ilyen személyes jellegű bejegyzéseket megosztani ország-világgal?

- Nehézséget okoz, mert egyébként nagyon zárkózott vagyok. Minden egyes bejegyzésnél ki kell lépnem a komfortzónámból, ami kellemetlen, de megteszem, mert tudom, hogy ezáltal fejlődök. Ha pedig úgy érzem, ma csak el szeretnék tűnni, még mindig posztolhatok egy verset, egy kérdést. Nem minden nap a saját gondolataim vannak terítéken, így jelen van az egyensúly.

Egy ilyen személyesebb bejegyzés volt az, amiben a továbbtanulásról mesélsz, illetve arról, hogy otthagytad az egyetemet, és most keresed az utadat. Hogy érzed, azóta alakult ki valamilyen (kezdetleges) kép benned, hogy merre tovább?

- Igen. Rengeteg visszajelzést kaptam akkor a dióhéj közösségétől és ismerősöktől. Ezeknek köszönhetően elkezdtem nyitottabban állni az előttem álló lehetőségekhez, és kialakult bennem egy kezdetleges kép.

Ha jól tudom, nem Magyarországon laksz. Azon nem gondolkodtál, hogy esetleg ide gyere tanulni?

- Magyarországon szeretnék továbbtanulni.

A posztjaiddal sok embert tudsz motiválni, inspirálni. De mi motivál téged? Főleg ebben a karantén időszakban.

- Pont ez, hogy másoknak segíthetek. Emellett a folyamatos fejlődési, tanulási lehetőségek, amik a mindennapokban rejlenek, a jövő, amit megálmodtam magamnak. Igazából mindenből képes vagyok erőt meríteni, ha megfelelő szinten vagyok.
A karantén alatt főleg a rutin, a munka segített, és segít.

Végül az utolsó kérdésem: ha a mostani éned hagyhatna egy üzenetet a 2020 eleji énednek, mi volna az?

- Ez is nagyon jó kérdés. Azt üzenném neki, hogy nagyon büszke vagyok rá, és legyen bátrabb, fesztelenebb. Nem adnék neki nagy tanácsokat, mert minden egyes hibám okkal történt, valamit tanultam belőle.
Igyekeztem 2020 elején is minden napért hálás lenni, ezért nincs bennem megbánás semmivel kapcsolatban. Az elmúlt tizenegy hónap sokat adott, sokat vett el, fejlődtem, és fejlődök tovább, csak büszkeség és hála van bennem azzal kapcsolatban, hogy vittem végig az évet. Szép munka volt, de nagy út áll még előttem, amit izgatottan várok.

A dióhéj Instagram oldala

Számomra talán ez volt az egyik legizgalmasabb, legérdekesebb interjú. Mindig örülök, amikor olyan személlyel beszélgethetek, akik engem is ösztönözni tudnak a saját történetükkel.

Adriennt, illetve a dióhéjat pedig megéri bekövetni, mert hiánypótló, amit ezen a platformon művel.

5 kedvenc podcastom

 Úgy hiszem, kijelenthetjük, hogy 2020 a podcastok éve. Egyre több felületen, egyre több kategóriában találhatunk már ilyen műsorokat, az ismertebb műsorvezetőktől a teljesen átlagember által szerkesztett tartalomig.

Pontosan emiatt gondoltam összeszedek 5 olyan podcastot, amit rendszeresen hallgatok, és úgy érzem, érdemes ajánlani, hiszen ezek célja nem csak a szórakoztatás, hanem az informálás és oktatás is. A következő öt műsor mindegyike olyan témákat dolgoz fel, ami véleményem szerint a tinédzser/fiatal felnőtt korosztálynak tökéletes, hiszen a világgal is jobban megismerkedhetnek, emellett kulturálódhatnak és tanulhatnak is.

Lapozz a 99-re!

A Szabados Ágnes által megálmodott és vezetett műsor nem olyan régen, egészen pontosan 2019 májusában indult útjára. Aki ismeri Ágit, az tudja, hogy szívügye az olvasás népszerűsítése, így nem tartom meglepőnek, hogy a podcast-ja is e köré épül.
A műsor úgy van összerakva, hogy minden egyes résznek két vendége van: Az első vendéggel általában egy bizonyos témáról/könyvről beszélgetnek, ezért itt gyakran találkozhatunk írókkal, vagy különböző szakemberekkel. Ez öleli fel az adás nagyobb részét. Ezután a következő vendég arról mesél nekünk, hogy mi az élete könyve - ebből következik, hogy ide elég tág körben érkeznek az emberek, akár énekesek, színészek, sportolók is részt vehetnek ebben. Majd a végén Ági maga ajánl egy könyvet, ami neki nagyon tetszett.
Ezt a műsort ajánlanám mindenkinek, aki szeret olvasni, és szeretne új köteteket megismerni, illetve bővíteni tudását, emellett azoknak, akik még annyira nem jártasok az olvasás világában, de szeretnék jobban beleásni magukat.

Párnacsata

A Párnacsata szintén 2019 óta van jelen a legtöbb felületen, műsorvezetői Julcsi (HeyJulie) és Viki (László Viktória). Általában ketten fejtik ki véleményüket egy-egy témával kapcsolatban, esetleg saját tapasztalataikat mesélik el, olykor pedig vendég is csatlakozik hozzájuk. Ahogy a leírásukban is olvasható, inkább női témákról beszélnek, főként olyanokról, amik sokszor tabunak számítanak.
Szó esik többek között mentális betegségről, gyerekvállalásról - és annak nehézségeiről, munkáról, de akár aktuális helyzetekről is, mint például a BLM* mozgalom.
Ezt a műsort inkább az idősebb, 16+-os közönségnek ajánlanám, hiszen legtöbbször olyan komoly, a felnőttléthez kapcsolódó témákat boncolgatnak, amit egy fiatalabb egyén nem feltétlen ért meg, vagy lát bele az adott helyzetbe. Azonban nem kell megijedni sem tőlük, a lányok amellett, hogy értelmesek, viccesek is, így nem csak egy száraz anyagot kapunk, hanem egy izgalmas műsort.

Púdermentes

Viszkok Fruzsi és Havasi Virág podcastja az előzőkkel ellentétben elég friss, hiszen alig pár hete jelent meg az első epizódjuk.
Ez is inkább a fiatal felnőtteket megszólító műsor, ahol kendőzetlenül, 'púdermentesen' beszélgetnek többek között olyan témákról, mint a felnőtté válás, randizás és kapcsolatok, szülés, és ehhez hasonlókról. Jelenleg csak három epizódjuk elérhető, azonban ahogy mondtam, még elég friss a kezdeményezés, szóval aki még nem ismeri őket, hamar be tudja pótolni a lemaradást.
Fruzsit amúgy is évek óta követem, nagyon szeretem a munkáját, hiszen fiatal felnőtt szemmel ő az a hazai youtuber, aki tényleg olyan tartalmakat gyárt, amit örömmel is nézek, és még építő jellegű is. Virágot eddig nem ismertem, azonban az eddigiek alapján szimpatikus személy, így én biztosan kíváncsian fogom hallgatni őket a továbbiakban is.

Trió Podcast

Az a műsor, ami mellé akkor ülök le, mikor szükségem van egy adag nevetésre. A három srác, Barni, Henry és Ábel hétről hétre olyan tartalmakkal jelentkezik, amik nem csak rendkívül érdekesek tudnak lenni (időutazás, összeesküvés-elméletek), de ahogyan tálalják, az zseniális. Aki nézi őket (vagy akár csak egyiküket is) a saját csatornájukon, az tudja, hogy mindegyiküknek alapjáraton viccesebb személyisége van, hát akkor mikor összeeresztik őket!
Az ő fő bázisuk inkább Youtube-on van, tehát nem csak a hangjukat hallhatjuk, hanem láthatjuk is őket. Emellett persze megtalálhatóak Spotify-on és más alkalmazásokban is, viszont ha jól tudom, kicsit le vannak maradva a feltöltésekkel. 
Őket igazából bárkinek ajánlom, hiszen nincs kifejezett célközönségük, lehetsz fiú, lány, idősebb, fiatal, biztos vagyok benne, hogy találsz olyan témát náluk, ami érdekel, és még egy jót is fogsz szórakozni közben. Ők sincsenek olyan régóta a fedélzeten, az első epizódjuk 5 hónapja került fel a csatornájukra.

WMN Popfilter

Ez talán az egyik legsokoldalúbb podcast, ami erre a listára felkerült. Bár a műsor maga majdnem egy éve kezdte meg a sugárzását, jómagam nem olyan régen kezdtem el hallgatni. A Popfilter egy tipikus beszélgetőműsor: minden adásban van egy vendég, akivel aztán beszélgetnek többek között a mukájáról, az életről, az aktuális helyzetekről, és társaikról. 
Ahogy az a leírásukban is olvasható, elég tág körben mozognak, így a vendéglistájuk is bő: Pokorny Lia, Pottyondi Edina, a Hősök, de még Győrfi Pál is megfordult már náluk.
Ajánlanám mindenkinek, aki szeret ismertebb személyekkel interjúkat nézni/hallgatni, akit érdekelnek az aktuális hírek és emellett egy kis kultúrát sem sajnál a szabadidejébe becsempészni.

Ti szoktatok podcastot hallgatni? Ha igen, miket/kiket?

*Black Lives Matter

5 idézet a Csukott szemmel nyiss ablakot-ból

Annak tiszteletére, hogy a héten kerül - vagyis mire ti olvassátok, került - megrendezésre a Margó Irodalmi Fesztivál, gondoltam legyen egy könyves bejegyzés újra itt a blogon. Most azonban nem egy sima értékelőre vagy ajánlóra esett a választásom.

 A napokban fejeztem be a Csukott szemmel nyiss ablakot című művet Háy János fordításában, és olyan csodálatos idézeteket húzogattam alá belőle, hogy ezeket muszáj itt, veletek is megosztanom. Mielőtt azonban kitérnék az idézetekre, szeretnék ejteni pár szót magáról a kötetről is. A magyar fordításban idén, 2020-ban jelent meg, és aki követ könyves bloggereket/tartalomgyártókat, az tudja, mekkora nagy figyelmet kapott. Amit nem is tartok véletlennek, hiszen a gyönyörű külcsín értékes belsőt takar. A történetet egy kisfiú nézőpontján keresztül követhetjük végig, aki naivitásával és bájosságával egyaránt elragadja az olvasót. És hogy mivel is? Azt mutatom!

"Ha ismered a neved titkát, csak akkor fogod tudni, miért szebb minden szónál a világon, amikor kimondjuk valaki nevét." - 13. oldal

 Ez az idézet több szempontból is fontos a főszereplő kisfiúnak. Egyrészről azért, mert megtudhatjuk, hogy a szüleinek nagyon fontos volt, hogy mi lesz az ő neve, hiszen nem viselhet akármilyent. Emellett pedig a fiú legjobb barátjának - szerinte - csodálatos neve van, amit egyszerűen imádott kiejteni a száján.

"Minden barátságban van titok, és minden barátságban van ajándék. Ha ismered azt, aki ajándékot adott neked, jobban fogod szeretni, mint ahogyan másokat szeretsz. Amikor ajándékot kapsz, és nem tudod, hogy kitől kaptad, akkor mindenkit szeretni fogsz, akit ismersz. Mert bárki lehet az, aki az ajándékot adta. Tulajdonképpen az a legjobb dolog, ha nem tudod meg, végül is ki volt az ismeretlen." - 58. oldal

Ezt úgy gondolom, nem kell magyaráznom, csak olvassátok és emésztgessétek.

"Mami mondta, hogy az esős napok kétszeresen is okot adnak arra, hogy szomorúak legyünk. Különösen akkor, ha napokon át folyamatosan esik." - 98. oldal

Ha csak az elmúlt egy hétre reflektálunk, nem tökéletesen igaz?

 "...a mami egyszer azt mondta, hogy amikor az ember szenved, jó, ha ezt a szenvedést másokkal meg tudja osztani. A szeretet segít kibírni a szenvedést, nem az orvosságok. Amikor osztozunk valaki szenvedésében. az nekünk nem hoz több szenvedést, csak segítünk abban, hogy a szenvedő könnyebben bírja saját fájdalmát. Soha nem szabad hátat fordítani annak, aki szenved. Jobban kell nekik a másik ember, mint a gyógyszer."- 118. oldal

Ismételten csak annyit tudok mondani, hogy olvassátok el jó párszor, és raktározzátok el!

"Apa egyszer azt mondta, ha valaki, aki közel áll hozzád, akit nagyon szeretsz, meghal, az olyan, mintha a szívedet tépnék szét. Korábban nagy, levegős térség volt ott, ahol az az érzés lakott, ami napról napra táplálta az ember lélegzetét. Amíg volt, nem is gondoltál rá, hogy ettől függ az életed." - 177. oldal

Ezek volnának azok az idézetek, részletek, amikről úgy véltem, van értelme ezen a felületen is megosztani őket. 

Ha olvastátok a könyvet, mi a véleményetek róla? Ha még nem, tervezitek? 

Covid-ubi és az Index? - ARC-kiállítás 2020

Idén immáron 20. alkalommal került kiírásra és megrendezésre az ARC óriásplakát kiállítás, mely Budapest egyik legismertebb közterületi rendezvénye.

A kiállításra bárki nevezhet, aki érez magában egy kis kreativitást a megadott téma feldolgozásához. Idén a Merre tovább? címet kapta a kiállítás, melyen belül arra voltak kíváncsiak a pályázat kiírói, hogy az alkotók hogyan képzelik el a jövőbeli életüket. Hiszen mint tudjuk, az idei év elég kaotikusra sikeredett, a sok természeti katasztrófa és a koronavírus jóvoltából. Így a szervezők azt kérték az alkotóktól, mutassák meg, ők hogyan gondolnak a továbbiakra, hogyan élik meg a jelenlegi helyzetet, és ezt jelenítsék meg munkájukon.

A kiállítás maga október elejétől tekinthető meg a Bikás parkban, ahova a látogatók éjjel-nappal érkezhetnek, és érkeznek is. Itt van elszórva az a nyolcvan plakát, melyet a zsűri elég jónak gondolt ahhoz, hogy helyet kapjon az idei kiállításon. A legtöbb pályamű a Covid-19-hez kapcsolódik, illetve a karanténhoz, de ezek mellett természetesen helyet kapott több, az Index körüli botránnyal kapcsolatos alkotás is, illetve politikai, vagy épp vallási vonatkozású is.

Mielőtt megmutatnám, hogy nekem mely művek tetszettek nagyon, szeretném bemutatni nektek a győzteseket - hiszen őket a zsűri már korábban kiválasztotta.

Első helyezett lett Elter Zsolt munkája, mely a Szerelem a korona idején nevet viseli.

A második helyezett Sipos Zoltán Az utolsó kapcsolja le című műve.

A harmadik helyezett pedig Szőke Dávid lett, a Hello ubik című munkájával.

A pályázóknak innen is gratulálok, hiszen időt és energiát fordítottak a munkára, helyezéstől függetlenül. Azonban amíg tart a kiállítás - ez november elseje - addig mi még megszavazhatjuk a kedvencünket a többi mű közül. Pontosan emiatt megmutatnám, hogy melyek nyerték el az én tetszésemet, illetve ide linkelem az oldalt, ahol megtekinthetitek mind a nyolcvan pályaművet - arra az esetre, ha nem tudnátok élőben megnézni, de szeretnétek szavazni.

Juhász Vanessza - Nyugi anya, csak a boltba megyek...

Timár Dániel - Nem lesz másik

Gulyás Lídia - Ríl lájf

Szabó Rebeka - Black Jesus

Ezek azok a plakátok, amik azért tetszenek, mert volt, ami megnevettetett, de legtöbbje inkább a mondanivalójával fogott meg - nem beszélve a megjelenítésről!

Ajánlom nektek, hogy ha Budapesten jártok, szánjatok rá egy kis időt, hogy körbejárjátok ezt a kis plakátlabirintust, illetve nézzétek meg a fent belinkelt oldalt, és szavazzatok arra, amelyik nektek a leginkább tetszik!

#komolytéma - a szorongás és a túlgondolás

Az előző komoly téma, amit feldolgoztam - vagy legalábbis megpróbáltam, nem más volt, mint a testkép, azon belül is az egészséges testkép, és hogyan alakíthatjuk ezt ki magunkban. Ha ide kattintotok, elolvashatjátok azt is, amennyiben még nem tettétek, de nagy örömömre szolgál, hogy ennyi pozitív visszajelzést kaptam ezzel kapcsolatban.

a (krónikus) túlgondolás veszélyei

A mai viszont úgy gondolom, hogy talán még egy fokkal komolyabb, hiszen a mentális gondok még sajnos a mai napig nagyon tabunak számítanak. Szerencsére vannak olyanok, akik bátran felvállalják ezeket, beszélnek róluk, hogy minél több emberhez eljuthassanak ezek az  információk, esetleg ráébresszenek, hogy hoppá, talán ez a gond nálam is. 

A jelenlegi cikket szerettem volna egy kicsit tudományosabb oldalról is megközelíteni, hogy ne csak a saját tapasztalataimról tudjak írni, így egy pszichológus segített tisztázni, illetve szakszerűen megfogalmazni. Helyenként csak utalni fogok arra, hogy mit hallottam tőle, néha viszont pontos idézeteket is olvashattok, a könnyebben érthetőség miatt.
Valamint a Mélylevegő Projekt illusztrálásait is megtalálhatjátok, nekik innen is nagyon köszönöm, hogy felhasználhatom őket!

Először is elmesélném nektek, hogy ez a két dolog hogyan van jelen az én életemben. Már kisebb koromban is sokat izgultam, főleg az iskolában, aztán később versenyeken, majd teljesen hétköznapi helyzetekben is. Természetesen nagyon sokáig azt gondoltam, hogy ez teljesen normális mértékű bennem, csak egy bizonyos drukk, ami ott van mindenkiben. Aztán elértem arra a szintre, ahol ez már sokkal több volt, mint egy egyszerű izgulás. Az agyam szinte minden helyzetben kattogott, egy-egy szituációt órákig, vagy akár napokig is elemzett, sőt, mielőtt egyáltalán csináltam volna bármit, lejátszottam a fejemben minden egyes (legalábbis szerintem) lehetséges kimenetelt.
Ez olyan mértékűvé növekedett, hogy már minden hozzám intézett szóban a mögöttes jelentést kerestem, mindig azt hittem, és hiszem még sokszor most is, hogy bántani akarnak. E mellé csatlakozik a folyamatos szorongásom, amit talán a kívülállók nem vesznek észre, én azonban tudom, hogy mindig velem van. Erről azonban nehéz beszélni, mivel sokszor én magam sem tudom megfogalmazni, mit is érzek.
De most egyelőre hagyjunk engem, a továbbiakban még úgyis ki szeretnék ezekre térni, most azonban nézzük ennek a tudományosabb oldalát.

Talán kezdjük a legelején, és tisztázzuk: mi is ez a szorongás? Honnan fakad? 

A szorongás és a túlgondolás mögött ugyanaz az érzelem bújik meg: a félelem. Ennek a félelemnek alapvetően megvan a maga szerepe az életünkben, hiszen ennek segítségével élhetünk túl bizonyos helyzeteket. 

"Például, ha az erdőben sétálgatva belefutunk egy medvébe, a testünk válaszreakcióba kezd. Nem figyelünk már a kismadarak énekére, nem csodáljuk a tájat, hanem a medvére koncentrálunk, csak őt látjuk. Elsápadunk, mert a vér a lábainkba áramlik, a szívverésünk felgyorsul, légzésünk szaporábbá válik. Mindez azért, hogy megszülessen a vészhelyzetre adott gyors válasz, a menekülés,  támadás, vagy pedig lefagyás. (Flight, Fight, Freeze) A sikeres túlélés után a szervezetünk visszaáll az alapállapotába." 

Ez a példa azt szemlélteti, hogy a félelem akár jó is lehet, hiszen ilyen helyzetben ennek hatására több adrenalint termelünk, és olyan dolgokra is képesek lehetünk, amire mondjuk alapállapotunkban nem. Ezt viszont tudni kell a helyén kezelni, hogy utána a szervezetünk vissza tudjon állni, ahogy az idézetben is olvashattátok, mert különben a kimerültségig hajszolja magát.

De mi történik, mikor nem tudjuk a helyén kezelni a szituációt? 

Itt jön a képbe a szorongás.
Mi a különbség a félelem és a szorongás közt? - kérdezhetitek. Az, hogy a félelemnek tárgya van, mint a medve a példában, ezzel szemben a szorongás egy tárgytalan, irracionális, túlzott félelem. Hiszen az ismeretlen jobban elrettent minket, mint az, amit ismerünk. Mielőtt azonban egy újabb példával élnék, tisztáznunk kell még két fogalmat. Ezek talán biológiaóráról már ismerősek lehetnek: az eustressz és a distressz.

"Az eustressz pozitív stressz, egy olyan helyzet, ami, habár ijesztő, ugyanakkor hatékonyabb munkát, jobb teljesítményt eredményez. Például, dolgozat előtti este hihetetlen mennyiségű anyagot tud az ember a fejébe tömni. (Ez nem hatékony tanulás.) Distresz esetén azonban a félelem eluralkodik rajtunk, mintha egy háborgó tengerben fuldokolnánk. Tehetetlennek érezzük magunkat, és a hatékonyság, teljesítmény látja kárát. Amikor annyira rettegsz egy tantárgytól vagy tanártól, hogy már tanulni sem tudsz leülni, hiába tudod, hogy dolgozatot fogsz belőle írni másnap. Ez már szorongás."

Itt felmerülhet az a kérdés, hogy miért tárgytalan a szorongás, ha megnevezem, hogy mitől szorongok? Azért, mert a tárgytalan félelmünk valamilyen formában testet ölt, mivel az ismeretlentől nem szeretünk félni, így keresünk neki egy tárgyat. A félelemnek azonban nem ez a valódi forrása. Ehhez kapcsolódik a túlgondolás is: ebben az esetben folyamatosan azon kattogok, hogy honnan jöhet veszély.

Ez a "veszély" lehet persze valós fenyegetés is, illetve teljesen hétköznapi dolog is, ami megrémiszt minket. Én például egy egyszerű telefonhívásra is sokszor rástresszelek, előre kigondolom, mit fogok mondani, és ha így vagy úgy reagálnak, arra mi lesz a válaszom. De ez igaz sok más helyzetre is az életemben.

Most, hogy tisztáztuk a fogalmakat, el tudod magadban helyezni, hogy igaz-e rád vagy sem. Vajon csak stresszes vagy, esetleg tényleg szorongással küzdesz? Akármelyik is a válasz, van rá megoldás.

Mit tudsz tenni ezek ellen?
Erre az egyik lehetséges válasz a realizálás. Például tegyük fel, hogy egy társaságban vagy, ahol az az érzésed támad, hogy összesúgnak a hátad mögött, és kinevetnek. Ilyenkor állj meg egy pillanatra - akár fizikailag, akár csak a gondolataiddal, és próbáld meg megfigyelni, hogy miről is beszélnek. Lehet, hogy szóba sem kerültél, csak rosszul érzékelted az általuk küldött jeleket. Ebben az esetben megnyugodhatsz, hiszen senki sem beszélt rólad. Azonban ott van a másik véglet: mi történik, ha tényleg rólad volt szó? Nem nagyon tudsz mit tenni ellene. Ha esetleg annyit jegyeztek meg, hogy félrecsúszott a ruhád, maszatos az arcod, vagy kócos a hajad, ezt könnyedén elintézheted, és már nincs is miről suttogni. Amennyiben azonban a személyeddel van valami problémájuk, már nem sok mindent tehetsz. Maximum bebizonyíthatod a tetteiddel, hogy félreismertek. De van olyan helyzet is, ahol ezt el kell engedni, hiszen miért adnál olyanok véleményére, akiknek sosem kérnéd a tanácsát?

A másik, amit fontos megjegyezni, hogy senki sincs egyedül! Mindig ott lesz az anyukád, a legjobb barátod, a párod, vagy a kisállatod, akinek kiöntheted a lelked, és aki segíteni szeretne neked. Még ha úgy is érzed, hogy senkit sem érdekelsz, hidd el, ez nem így van! Szerencsére olyan lények vagyunk, akiket megáldottak a kommunikáció képességével, éljünk is vele. Tudom, mondani könnyű. De ne feledjétek, velem is ugyanaz a helyzet, mint veletek. Én sem beszéltem róla, de mást nem értem el vele, csak azt, hogy felemésztett. Már ha egy embernek meg mersz nyílni annyira, hogy elmond: nem vagy jól, nyert ügyed van. Mert amint beszélsz róla, kicsivel könnyebb kezelni a helyzetet. Már annyival könnyebb vagy lelkiekben. És azt se felejtsétek el, hogy ha valami nem sikerül, az élet attól nem áll meg. Szerencsés vagy, mert van időd, van lehetőséged fejlődni, tanulni, és próbálkozni. 

"Nem szégyen mentőövért nyúlni, ez nem a gyengeség jele. Sokkal inkább az érett gondolkozásé. Tudom, hogy elértem a határaimat, de felismerem, hogy nem vagyok egyedül. Van segítség! Ez lehet egy szülő, egy jóbarát, vagy akár egy pszichológus is. Aki pedig olyat mond, hogy csak akarnod kell a változást, azt valójában a saját félelmei emésztik! Talán magának is ezt mondogatja, talán már évek óta, de eredménytelenül. Ne ezekre a hangokra hallgass, mert ők nem értenek meg téged igazán. Ha bezárkózol a félelemeiddel, teret engedsz a túlgondolásnak, és lassan felemésztenek. A magad és mások közé emelt falak nem csak a kintről jövő rosszat tartják kint, de a jó dolgokat is, és a váradban ragadsz a saját félelmeiddel. Ha eltörött a lában, azt sem akaraterővel gyógyítod. Elmész orvoshoz, segítséget kérsz. Ha a lelkeden, elméden keletkezett a törés, akkor miért ne vihetnéd el azt is orvoshoz?"

Nézzük meg azt is, hogy mit ajánl a Mélylevegő Projekt!
1. Légy tisztában a kiváltó okkal!
Ez lehet családi konfliktus, vizsgaidőszak, mérgező kapcsolatok, a tömeg vagy akár a túlhajszoltság is.
2. Hogyan tudod megelőzni?
Rendszeres testmozgással (főleg a jóga van remek hatással az elmére), a mérgező kapcsolatok elkerülésével - azaz aki nem tesz neked jót, vond ki az életedből! Emellett hasznos a napló vezetése, amibe kiöntheted a gondolataidat és félelmeidet egyaránt.
3. És ha már belekerültél a szorongás ördögi körébe?
Vegyél több mély levegőt az orrodon keresztül, majd a szádon fújd ki és figyelj közben a következőkre: 5 dolog, amit látsz, 4 olyan, amit meg tudsz érinteni, 3 hallható dologra, 2 olyanra, aminek érzed az illatát, és egy érzelemre, amit közben tapasztalsz.

A gyógyulás nem egy rövid folyamat, de kellő kitartással bárki képes lehet rá. Ez egy olyan út, amin én is járok. Lehet, hogy meg csak az elején tartok, lehet, hogy van, aki előrébb jár, de ez nem egy verseny. Vannak napok, hetek, mikor már látom a fák közt átszűrődő napfényt, de van olyan, hogy mindent ellep a sötétség. Ezt az ösvényt azonban végig kell járni, ha célba szeretnék érni.

Remélem, hogy valami haszna lesz ennek a bejegyzésnek, hiszen a célom az, hogy tudjátok: nem vagytok egyedül! Talán nem ez az első dolog, amivel az ember indít egy beszélgetés során, de attól még nem jelenti, hogy a szőnyeg alá kell söpörni. Ha van bármilyen személyes meglátásotok ezzel kapcsolatban, esetleg javaslat vagy kérés, azt instagramon (esetleg kommentben) is várom szeretettel! Beszélgessünk!

Emellett csak ajánlani tudom nektek, hogy kövessétek a Mélylevegő Projektet, akkor is, ha valamilyen hasonló gonddal küzdetek, és akkor is, ha nem - hiszen a környezetedben bárki szenvedhet akár depresszióban, rajtuk az is segít, ha tudjátok, hogyan kezeljétek a helyzetet.

31. Poket bemutató: Édes Anna

 Kedden (09.22.) kora este került megrendezésre a Poket zsebkönyvek 31. kötetének, Kosztolányi Dezső Édes Annájának bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kötet nagykövetével, Rúzsa Magdival beszélgetett Parádi Andrea, a múzeum legújabb kiállításának kurátora, illetve Zádor Tamás, a kiadás illusztrátora.

fotó: Poket zsebkönyvek

Az esemény maga a múzeum udvarában kapott helyet ebben a kellemes, ősz eleji melegben. A hat órakor kezdődő beszélgetés azzal indult, hogy Magdi elmesélte, milyen élményei fűződnek Kosztolányihoz, illetve az  Édes Annához. Az énekesnő elmondása szerint 14-15 éves lehetett, mikor az irodalomtanára megszerettette vele az olvasást, és ő járult hozzá ahhoz is, hogy ennyire kötődjön az Édes Annához. Ugyanis ez volt az a regény, ami megkedveltette vele a nagyobb terjedelmű műveket is, addig inkább csak a verseket szerette.

Emellett szó esett arról is, hogy a könyv megjelenésével egy időben nyíló Édes Anna/Trianon kiállítást érdemes megtekinteni, mert csodálatos, és sok helyen segít jobban megérteni a történetet.

A továbbiakban arról volt szó, hogy Magdi milyen emlékekkel rendelkezik gyerekkorából, mint külföldi magyar, hiszen a Vajdaságban született. Mesélt a jegyrendszerről, hogy milyen volt kisgyerekként elmenni a boltba, majd üres kézzel hazatérni, mert nem maradt semmi, mire sorra került. Milyen volt Jugoszlávia felbomlását megélni, és milyen volt az, mikor az apját is besorozták katonának.
Elmondta azt is, hogy bár kiválóan beszélte a szerbet, sosem érezte teljesen oda valónak magát, és biztos volt abban már kicsiként is, hogy mindenképp magyar párt szeretne magának. Illetve mesélt arról, hogy az ott élő magyarok - párhuzamba vonva a piskóta-jelenettel - mennyire éhezték a magyar szót, mennyire tudtak (volna) örülni annak, ha érkezett egy magyar színész, vagy épp zenész.

Magdi mellett a kötet illusztrátora, Zádor Tamás mesélt egy picit arról, hogy van-e bármilyen családi emlékük Trianonnal kapcsolatban, illetve milyen volt a köteten dolgozni.
Tamás elmondta, hogy a kötetben található fotók a kiállításon látható filmből kivágott pillanatok. Volt olyan, ami teljesen egyértelmű volt számukra, hogy mit kellene azzal csinálni, de volt olyan is, amin rengeteget kellett gondolkodni, míg sikerült megvalósítani az elképzelést. Ilyen volt például a Piskóta jelenet is.

Végül a záró kérdés ismét Magdihoz szólt, mégpedig az, hogy mit üzen azon magyaroknak, akik kinn maradtak? A válasza az volt, hogy ne válasszák a könnyebb utat, ne olvadjanak be, hanem legyenek büszkék arra, hogy ők bizony magyarok.

A kötet már megvásárolható az összes automatában, ajánlom nektek, hogy olvassátok el, főleg ezt a kiadást, mivel ez a szerző életműsorozatában megjelent kritikai szöveget közli, helyreállítva a korábbi cenzúra törléseit.

"Mindaz, amit leírunk és megosztunk, meghatároz bennünket" - Kibeszélő: Sam Wilberry

Az olvasást szerető emberek tudják, a szavaknak mekkora hatásai vannak egy ember életére, így azok használatát különös megfontolással és érzékkel kell végezni. Az író nem csak egy történetet mesél el, de átad egy darabot önmagából is. A mai interjúban a fiatal íróval, Sam Wilberry-vel beszélgettünk éppen erről a témáról: milyen hatással volt a kialakult vírushelyzet a munkájára, hogyan dolgozik, és mik a tervei a jövőt illetően.

Nagyon egyszerű kérdéssel kezdenék: hogy vagy most?

- Jól. Épp az elmaradt munkákat próbálom befejezni, pontot tenni a végükre, hogy utolérjem magam. Rengeteget vagyok kinn a természetben, erőt ad, feltölt.

Milyen hatással volt az életedre és a munkádra a karantén?

- Félelemmel kezdődött, mert a bizonytalanság nem túl jó, volt egy rövid írói blokkom, utána viszont rám találtak az ötletek, sikerült befejezni az akkor aktuális regényt, a Flash-t, valamint azóta már az új ifjúsági könyvön dolgozom.

Igyekeztem mindig találni valami elfoglaltságot. Nem mondanám, hogy sokat változott az életem a karantén alatt, egyébként is otthonülős típus vagyok, a laptop előtt dolgozom. Nyilván, rossz volt, hogy sokáig nem láthattam a barátaim, a családom, de sikerült átvészelni ezt az időszakot is. Remélem, nem lesz következő.

Ha már munka: írással foglalkozol. Mikor kezdtél el írni, és milyen út vezetett az első műved megjelenéséig?

- Nyolc évvel ezelőtt kezdtem el írni, egy barátság hozta az életembe, azóta is rendületlenül hálás vagyok érte. Nehéz út vezetett idáig. Rémesen türelmetlen típus voltam, mielőbb a kezembe akartam fogni a saját művem. Ezt a rossz tulajdonságot sikerült levetkőzni az évek alatt, ma már a fejlődés és a tanulás számomra a legfontosabb. Hiszen mindaz, amit leírunk és megosztunk, meghatároz bennünket, így nagyon oda kell figyelni, mit és mikor publikálunk, nekem ez az egyik legjelentősebb tapasztalatom. Meg persze az, hogy kiváló szerkesztő nélkül nem sokra megy az ember. Szerencsére, hozzám néhány éve bekopogtatott a tökéletes, így sokat tanulhatok.

Rövid időn belül három kötetet is publikáltál, Instagramon pedig megosztottad, hogy már dolgozol a következőn. Az a típus vagy, aki fejben összerakja az egész történetet, aztán csak legépeli, vagy írás közben alakul ki a teljes történet?

- Nem vagyok jegyzetelős típus. Van egy kezdeti ötlet, az formálódik, igyekszem időt adni neki, aztán ha úgy érzem, eljött az idő, nekilátok az alkotói folyamatnak.

Legtöbbször honnan szerzel ihletet egy-egy történethez?

- Változó. Sok minden meg tud ihletni. Akár egy-egy élethelyzet, egy félmondat, amit a városban hallok séta közben, szinte bármi. Igyekszem azért kizárni azokat a hangokat, amelyekre nincs szükségem, így mindig arról írok, ami épp nagyon foglalkoztat.

A regényeken kívül verseket és cikkeket is szoktál írni. Mit gondolsz, a jövőben akár egy verseskötetet is olvashatunk tőled, amiben csak a te műveid szerepelnek? (Ha a Lélekcseppeket nem vesszük ide.)

- A Lélekcseppek kötetben található verseim egy LMBTQ antológiába pont jók, ám ha tájékozódunk és mélyre ássuk magunkat a magyar lírában, akkor rájövünk, hogy elég erős terep. Ahogy regényíróként is meg kell találni  a saját hangot, úgy a lírában is ki kell alakítani egy egyedi "versnyelvet".

Igen, szeretném, ha egyszer megjelenhetne egy verseskötetem, addig viszont még hosszú az út, egyelőre a  jelentősebb irodalmi lapokban igyekszem publikálni. Van, ahol sikerül, van, ahol nem. Ha visszautasítanak, próbálok fejlődni a megfogalmazott kritika által. A visszautasítás a fejlődés egyik mozgatórugója - mert az ember jobbá akar válni.

Az eddig megjelent könyveid mind LMBTQ regények, amiről azt gondolom, hogy szükség is van rájuk a hazai piacon. Terveid szerint maradsz ezen a vonalon, vagy más típusú történetek is várhatóak?

- Még jó hosszú ideig ezen a vonalon tervezek maradni. Ha lesz is más, az a verseskötet, meg esetleg, néhány év múlva, megpróbálkozom egy szépirodalmi (kis)regénnyel is, ha már úgy érzem, eleget fejlődtem ahhoz, hogy ilyesmibe vágjam a fejszém. Nem akarok olyasmit kiadni a kezeim közül, amit megbánok. Az az egyik legrosszabb érzés.

Teljes állású íróként tevékenykedsz, vagy van valami 'hétköznapi' munkád? Esetleg tanulsz/tanultál?

- Jelenleg egy pályázatot csinálok, így az egyetemet halasztanom kellett. Igazából nem bánom, hogy így alakult, kicsit sem. Mindenképp írással szeretnék foglalkozni a jövőben is, különösen cikkírással. Ebből kifolyólag szeretnék tanulni, már szemezgetek a Magyar Újságírók Országos Szövetségének két féléves tanfolyamával. Azt hiszem, ez még jobb lenne, mint az a szak, amit az egyetemen néztem ki.

Van olyan magyar irodalmi személy, akire felnézel, valamilyen szinten példaként tartod magad előtt?

- Nincs kifejezetten egy. Inkább több fontos alkotó van, akitől szeretek olvasni. Ide sorolhatjuk Grecsó Krisztián prózáit, Darvasi László, Tóth Krisztina verseit, de igazából időszakos az érdeklődési köröm, mindig találok valami kedvemre valót. Nemsokára Nádas Péter regényeket tervezek olvasni.

Végül az utolsó kérdésem: hogyan képzeled el az életed 10 év múlva?

- Ha felét elérem annak, amit tervezek, már akkor boldog leszek. Nem szeretek nagyravágyó lenni, igyekszem reálisan látni az életet. Az biztos, hogy sokat akarok fejlődni, sok mindent írni, verset, prózát, megállás nélkül. És ha Isten is úgy akarja, biztosan arra az útra terel, amelyen járnom kell.

Mindig is szerettem olyan emberekkel beszélni, akiknek mind a személye, mind a munkája képes engem is inspirálni, hogy több legyek, hogy gyakoroljak és persze merjek hibázni. Sam munkásságát már jó ideje követem, nagyon szeretem a stílusát, és már a Kibeszélő felmerülésénél is tudtam, hogy vele mindenképp szeretnék interjút, ha lesz rá lehetőségem. Szóval még egyszer nagyon köszönöm neki, hogy a rengeteg dolga mellett még rám is sikerült időt szakítania, őszintén megtisztelt ezzel! Innen is további sok sikert kívánok neki, már várom, mikkel rukkol elő a jövőben.

*képek forrása: Sam Wilberry

20 dolog, amit 20 év alatt megtanultam

Már csak két nap, és végleg kilépek a tízes éveimből, már nem mentegetőzhetek azzal, hogy még nem vagyok felnőtt, mert még gimibe járok. Húsz éves leszek. Ez csak azért megdöbbentő, mert sokszor még mindig 10 évesnek érzem magam, aki épp hazaért a suliból, és várja, hogy kezdődjön a dupla epizódos Hannah Montana. Közben meg persze sokszor úgy vagyok vele, hogy a korom ellenére már túl sok olyan dolgot éltem meg, amit nem feltétlenül kellett volna. De mi a jó ebben? Hogy rengeteg dolgot megtanultam, és ezeket most szeretném nektek is átadni.

1. Ha nem kérdezel, a válasz mindenképp nem lesz.

Azt hiszem, apukám ezt az egy bölcs gondolatot adta át nekem, de már ezzel is többre mentem, mint ha folyton csak okoskodott volna. Hogy mi ennek a lényege? Az, hogy ne félj az elutasítástól. Ha szeretnél valamit, vagy érdekel valami, akkor kérdezz rá, érdeklődj. A legrosszabb esetben nemleges választ kapsz. Azonban ha meg sem próbálod, nagy valószínűséggel úgyis nem lesz - kivéve, ha nagyon szeret az univerzum.

2. Engedd meg magadnak, hogy szomorú légy!

Tipikusan az az ember vagyok, aki nem szeret sírni, nem szeret panaszkodni, és igyekszik elrejteni, ha valami gondja van. Azonban az utóbbi időben már annyi érzelem gyűlt össze bennem, hogy képtelen voltam benn tartani, rám volt írva, ha valami bajom volt, nem beszéltem senkivel, stb. Aztán mikor végre hagytam, hogy kijöjjön mindaz, ami felgyülemlett bennem, hagytam, hogy sírjak, hogy érezzem a fájdalmat, utána minden jobb lett. Mázsányi súlytól szabadultam meg. Szóval ha rossz kedved van, engedd meg magadnak, hogy átéld azt! Mondd meg a körülötted lévőknek, hogy adjanak neked egy kis időt, hallgass szomorú zenét, ha kell, de engedd ki magadból.

3. Élj minden lehetőséggel!

Legyen szó akármilyen kis dologról is, merj igent mondani. Az a baj a mai generációval, hogy sokszor félünk belevágni új dolgokba, mert félünk a bukástól. Viszont mindez hozzájárul ahhoz, hogy több legyél, hogy fejlődj, és sosem tudhatod, hogy mi mindent elérhettél volna, ha akkor igent mondasz valamire. Szóval menj el a buliba, ha hívnak, mondj igent egy randira, vedd meg azt a ruhát, vagy jelentkezz arra az állásra. A lehetőség előtted van, neked csak élned kell vele.

4. Ne hagyd, hogy mások befolyásolják a boldogságod!

Magyarul, ne egy - vagy több - személytől függjön, hogy hogyan érzed magad. Én beleestem abba a hibába, többször is, hogy túlságosan ragaszkodtam valakihez, és azt hittem, csak akkor lehetek boldog, ha ő a közelemben van. Azonban szükséged van arra, hogy önmagaddal is boldog tudj lenni, hogy ne ess kétségbe, ha egyedül maradsz, hanem találd fel magad, és élvezd a dolgot.

5. Ne másokért tegyél meg dolgokat!

Pár éve még a fél karomat is levágtam volna, csak azért, hogy megfeleljek valakinek. Aztán később ráeszméltem, hogy ha valaki nem fogad el úgy, ahogy vagyok, akkor nincs rá szükségem az életemben. Nem fogok olyan dolgokat tenni, amiket nem akarok, vagy amik ellent mondanak az elveimnek, csak azért, hogy megnyerjek vele valakit. 

6. Mindig legyél őszinte!

Bár ez sokszor nehezen kivitelezhető, ha az ember fél attól, hogy megbánthat vele valakit, vagy fél attól, hogy mit fognak szólni hozzá mások. Azonban az őszinteség a legjobb út, minden helyzetben. Ha hazudsz, vagy csak magadban tartod, amit igazából gondolsz, az képes felemészteni. Helyette legyél bátor, és mondd ki, amit gondolsz!

7. Ne várd, hogy a siker az öledbe hulljon!

Ahhoz nagyon nagy mázlistának kell lenni, hogy valamit mindenféle erőfeszítés nélkül megkapj. A siker kulcsa a kemény munka és a kitartás. Ne félj attól, hogy hibázni fogsz, vagy kudarcot vallasz, ezekből csak tanul az ember, ettől vagy képes fejlődni. De ha kitűzöl magad elé egy célt, akkor azért dolgozz meg minden egyes nap.

8. Mosolyogj!

Már csak azért is, mert úgy tartják, hogy ha sokáig mosolyogsz, még ha nem is felhőtlen a kedved, egy idő után az agyad úgy érzékeli ezt, mintha jókedved lenne, és máris egy kicsivel jobban érezheted magad. Másrészt pedig az emberek is jobban szeretik azokat, akik vidámak, mint ha valaki búskomor. Mosolyogj rá például random emberekre az utcán, sosem tudhatod, hogy kinek a napját dobod fel vele.

9. Ne vesztegesd el az idődet!

Ezalatt értem azt, hogy ne abból álljon az egész napod, hogy macskás videókat nézegetsz instagramon. Fogd magad, és csinálj valamit! Az ember mindig tanulhat, mindig fejlődhet. Keress magadnak egy új hobbit, amibe időt tudsz ölni, tanulj nyelveket, esetleg hangszeren játszani, vagy menj el edzeni. A kulcs, hogy tegyél valami olyat, amiért a 10 évvel idősebb éned majd hálás lehet.

10. Ne üldözd a szerelmet!

Nem az a fajta lány vagyok, aki egyik kapcsolatból a másikba ugrándozik - mert higgyétek el, van ilyen ismerősöm... Azt vallom, hogy a szerelem majd rád talál, amikor annak itt az ideje, és nem érdemes mondjuk pár hónapot valaki olyanra pazarolni, akivel csak elvagytok, amúgy meg semmit sem éreztek egymás iránt. Válogasd meg, hogy ki az, akire érdemes időt áldoznod, aki méltó arra, hogy mindenkinél jobban megismerjen téged, akit beengedsz a te kis személyes világodba. És ha megtalálod ezt a személyt, becsüld meg!

11. Mindig lesz mit tanulnod.

Olyan nincs, hogy a világon mindent tudsz. Lehet, hogy az iskolából eleged van - meg is tudom érteni, de attól függetlenül biztos vagyok abban, hogy vannak olyan dolgok, amik érdekelnek. Mondjuk ha szereted a nyelveket - állj neki magadtól tanulni. Járj el táncórára. Nézz tutorialokat a youtube-on. Szerencsére egy olyan korban élünk, ahol minden tanulási lehetőségünk megvan, éljünk is vele!

12. Mindig legyen nálad egy könyv!

De tényleg, mindig, bárhova is mész. Sosem tudhatod, hogy mikor jársz úgy, hogy nem lesz mit csinálnod, vagy utazol, vagy vársz valamire, és már az összes létező közösségi oldalt végiglapoztad. Ilyenkor sokkal hasznosabb, ha van nálad egy könyv, amit elő tudsz venni, és arra a mondjuk negyed órára megszűnhet számodra a külvilág. Erre pedig főleg jók a Poket zsebkönyvek, amik akkorák, mint a telefonod, szóval a zsebedben is hordhatod.

13. Először saját magadat kell szeretned!

Csak azután jöhet bármilyen kapcsolat. És itt nem csak szerelmi kapcsolatra gondolok, hanem a barátságra is. Nagyon könnyen elveszthetsz embereket azért, mert nem tudod a saját értékedet, és ez hozza magával a problémákat, például féltékeny leszek másokra, azt hiszed folyton, hogy nem vagy elég jó a másiknak, s a többi. Szóval próbálkozz elfogadni és szeretni is magadat, mert elsőként önmagad legjobb barátja kell, hogy legyél.

14. Ne az interneten éld az életed!

Magyarul lehet posztolni, de gondold át, hogy mit, és mennyit osztasz meg magadról. Egyrészt rengetegen tudnak visszaélni az adataiddal és képeiddel, másrészt pedig jó, ha az embernek vannak dolgai, amiket megtart magának, és nem ömleszti a nagyvilág elé.

15. A naplóírás egy mentőöv.

Sokan furán néznek rám, mikor elmondom, hogy naplót írok. Számomra azonban ez felér egy terápiás kezeléssel is, hiszen oda tényleg mindent le tudok írni, ami nyomja a lelkemet. A napló  egy olyan legjobb barát, aki nem ítélkezik, csak hallgat, és talán ez a legjobb benne. Valamint én nagyon szeretem pár év elteltével visszaolvasni, hogy adott időben mi foglalkoztatott, mi okozott nekem örömet, és láthatom azt is, hogy mennyit fejlődtem, mint személyiség.

16. Ha valaki menni akar, engedd el!

Szomorú dolog, de hiába szeretsz valakit, hiába tennél meg mindent érte, sajnos az mit sem ér, ha nem kölcsönös a dolog. Te is többet érdemelsz annál. Úgyhogy ha valaki nem keres, nem tesz meg mindent, hogy veled lehessen, ne könyörögj, csak engedd el a kezét, menjen csak. Előbb-utóbb úgyis rájön, kit hagyott veszni.

17. Pénzt költeni sokkal nehezebb, ha magadnak kerested.

Bár sosem voltam nagy költekező, de ha nagyon szerettem volna valamit, akkor azért mindent megtettem, hogy megkaphassam, még ha kicsit drágább is volt. Az már persze más kérdés, hogy meg is kaptam-e. Aztán mióta dolgozok, és a saját pénzemet kell ugyanazon dolgokra költenem, már más a helyzet. Kétszer is meggondolom, szükségem van e valamire, mielőtt pénzt adok ki rá.

18. Nincs szükséged rengeteg barátra.

Ez tény. Régebben azt hittem, attól leszek több, hogy hány embert tudok a baráti listámon felsorolni. Aztán ahogy érettebb lettem, változott a személyiségem, és a körülöttem levő környezet is, már pont az ellenkezőjét hiszem. Elég, ha kevés barátod van, de rájuk mindig számíthass! Valamint egy másik dolog, ami ezzel kapcsolatban számomra egyértelművé vált, hogy nincs egy darab legjobb barátom. Van 5 olyan személy, akiket bármikor, bármivel kereshetek, és ők öten teszik ki az én legjobb barátomat.

19. Merj nemet mondani!

Akármire. Bármire. Ha valamit nem szeretnél, vagy nincs kedved, hát ne tedd. Azért meg főleg ne, hogy más kedvében járj.

20. A 18. születésnapot eltúlozzák.

Annyira vártam, hogy végre hivatalosan is nagykorú legyek, de aztán hatalmas csalódás volt. Nincs semmi tűzijáték, nem jár érte kitüntetés, mindenkivel megtörténik. A jó része, hogy vehetsz magadnak alkoholt, azon kívül viszont rád szakad minden olyan dolog, amit mondjuk anyukád eddig meg tudott csinálni helyetted, most viszont már csak te intézheted ezeket. Rendben, magyarul, a felnőtt lét szívás.

Természetesen ezek a dolgok a saját élettapasztalatom alapján állt össze a fejemben, nem feltétlenül kell, hogy mindenki másra is igaz legyen. Lehet, hogy találsz olyat, amire már te is rájöttél, lehet, hogy mondok valami újat, ki tudja. Számomra a 20. születésnapom viszont egy nagy mérföldkő, minden szempontot figyelembe véve. Azt hiszem, én most értem meg arra, hogy felnőttnek nevezzem magam, aki már képes gondoskodni magáról segítség nélkül is. Hogy mit hoz a jövő, azt sajnos nem tudom, de vannak céljaim, és eljutok hozzájuk, legyen bármi is. A tapasztalatot, amit pedig közben szerzek, igyekszem majd megosztani veletek.

Addig is minden jót kíván:

Laura

képek forrása: Pinterest

#komolytéma - a pozitív testkép

Úgy éreztem, itt az ideje, hogy kicsit komolyabb dolgokról is beszéljek nektek - vagy épp veletek, hiszen ahogy már mondtam, az élet nem habos torta. Vannak rossz napok, rossz időszakok, és erről ugyanúgy beszélni kell, mint a jókról.

Így mostantól igyekszem legalább havonta egyszer érkezni egy olyan témával, ami véleményem szerint fontos, szükségük van rá az embereknek. Tudom, eddig nagyon nem reklámoztam, hogy kik a célközönségem, mivel elég tág témákat dolgozok fel, és ezeket is próbálom majd úgy megírni, hogy azzal tudjak segíteni egy 14 éves kislánynak, vagy épp egy 30-as férfinak is.

Mint azt a címből már láthattátok, ma a pozitív testképpel, önmagunk elfogadásával, sporttal, és ehhez hasonlókkal szeretnék foglalkozni. Már tervezem egy ideje ennek a megírását, azonban megfordult az is a fejemben, hogy videós formában oldom meg, de sajnos technikai problémák miatt erre még várni kell, szóval most még maradunk itt, a blogon.

És hogy honnan is jött az ötlet, hogy erről beszéljek? Az igen egyszerű. Önmagamból. Bár sosem voltam anorexiás, bulimiás, és ehhez hasonlók, viszont nagyon nehezemre esett elfogadni a testemen végbement változásokat, ahogy elkezdtem kamaszodni. Ugyanis világéletemben nádszálvékony kislány voltam, a tanáraim sokszor mondogatták, hogy rakjunk követ a táskámba, mert egy kis szellő is elfúj. Ezt édesanyámtól örököltem, ő sem volt sose nehezebb 55 kilónál - mondjuk ehhez hozzájárul az is, hogy mindketten alacsonyak vagyunk, én a 160 centit súrolom, ő pár centivel magasabb nálam. És ez is egy olyan dolog volt magamon, amit nagyon sokáig utáltam, de erre később visszatérünk.

Szóval, vékonyka kislány voltam, ez azonban nem gátolt semmiben, hiszen 12 évig táncoltam, sőt, hat évig kosaraztam is. És azt hiszem, ezek a mozgásformák járultak legjobban hozzá a testem nagymértékű változásához. Talán hatodikos lehettem, mikor látványosan elkezdtem nőiesedni. Kezdődött az egész azzal, hogy a sok mozgás miatt többet ettem, és izmosodtam is, nem meglepő hát, hogy egy év alatt több, mint 10 kilót híztam. Rettentően furcsa volt. Már nem voltam az a finom, törékeny kislány, hanem kiderült, hogy van seggem, megerősödtek a combjaim, és kiszélesedett a csípőm, de közben a mellem meg pici maradt. És hiába dicsértek, hogy milyen jó nekem, és még a felnőttek közül is sokan irigylik az alakomat, én utáltam. Nem éreztem jól magam, emiatt egészen fiatalon már diétázni akartam, hogy megint 'szép vékony' legyek. Persze egyik sem tartott túl sokáig, mindössze pár napig bírtam, mert imádtam jókat enni, és a mozgás mellett szükségem is volt rá.

Az egész sokkal rosszabb lett a gimnázium alatt. Sok 'modell alkatú' lánnyal voltam körülvéve, akik nem csak hogy vékonyabbak voltak nálam, de magasabbak is, én meg egy kis kerti törpének éreztem magam közöttük. Hisztiztem, amiért nem tudok kockás nadrágot felvenni, mert annyira feszül a combomon, hogy egy tehénen se állna különbül, hisztiztem, mikor a boltban egy farmer se jött fel a seggemen, még a legnagyobb méret se, aminek még talán a szárát se kellett volna olyan sokszor feltűrnöm.

Mindeközben hallgattam a társaimat, akik mindig panaszkodtak, hogy mennyire kövérek, közben a testzsírjuk éppen elérhette a 2%-ot. Mindez borzalmas hatással volt arra, hogy mit látok a tükörben, hogy milyen ruhákat veszek fel, és hogy egyáltalán hogyan érzem magam a bőrömben.

Hogy mikor jött el a változás? Pontosan nem tudom, de valamikor a gimnázium utolsó éveiben. Egyre többet beszélgettem a témáról a barátnőimmel, sőt, másokkal is, és azt láttam, hogy köztük is vannak olyanok, akik nem elégedettek a testükkel, holott az én szememben meg ők voltak az ideális képek. És ekkor jöttem rá, hogy mindegy, hogy nézünk ki, magunkon mindig találni fogunk valamit, ami nem tetszik. Túl nagy a hasunk, vastag a combunk, vagy épp túl vékony a lábunk, kicsi a mellünk, túl nagy a mellünk, van csípőnk, nincs semmi alakunk. Itt merült fel bennem a kérdés, hogy tényleg csak egy olyan test van, ami szépnek számít? Tényleg csak akkor lehetek szép és boldog, ha mindaz megvan rajtam is? És erre természetesen a válasz a nem. Korábban sokkal jobban tetszett, ha egy lány vékony, ma viszont már egy teltebb, nőiesebb alakra mondom azt, hogy na igen, ez mennyire jól néz már ki! Természetesen félreértés ne essék, most nem a vékonyság ellen szólaltam fel, hiszen sok esetben, a túlsúlyhoz hasonlóan, van, aki képtelen hízni, akármennyit is eszik. És ez teljesen rendben van.

Teljesen mindegy, hogy 50 kiló vagy e, vagy 80, amennyiben te jól érzed magad a bőrödben. Nem azt mondom, hogy most akkor hízzunk el mindannyian, nem! A lényeg csupán annyi, hogy tanuld meg szeretni azt, amit kaptál, és figyelj oda magadra. És hogy ezt hogyan tudod elérni? Hogyan tudod elfogadni magad? Ne hidd, hogy egyik napról a másikra menni fog, mert mindez időbe telik. De ha megfogadod azt a pár tanácsot, amit most adni fogok, ami nekem, és másoknak is segített, akkor hamarosan te is képes leszel szeretni azt, amit látsz.

Az első, és talán legfontosabb: ne hasonlítsd magad másokhoz!

Ez lesz egyben a legnehezebb is. Azonban tényleg abba kell hagynod azt, hogy másokhoz hasonlítod magad, főleg, ha olyanokkal teszed ezt, akik még csak nem is a te súlycsoportodba tartoznak. Mert gondolj csak bele: te valaki máshoz méred a saját értékedet, miközben nem veszed észre, hogy mennyi érték rejlik benned. Azt nem is említve, hogy a személy, akihez hasonlítod magad, ugyanezt teszi valaki mással. És már benne is vagy egy ördögi körben, ahol mindenki a másikhoz viszonyít. 

Emiatt is kell erről leszoknod. Ha valakit például csak azért követsz instagramon, hogy irigykedve nézegesd a profilját, mert neki hosszabbak az ujjai, mint neked, akkor egyszerűen kövesd ki. Amennyi időt töltünk ezeknek az oldalaknak szentelve, azt tehetjük okosan is. Keress helyette olyan embereket, akiknek mondjuk hasonló testfelépítésük van, mint neked. Vagy, ha kikövetni nem akarod őket, akkor használd őket inspirációként, nem pedig példaként. Magyarul, nyugodtan nézegesd az oldalukat, de ne mérd össze velük önmagadat. Hanem mondd azt, hogy igen, én is szeretnék ilyen jóban lenni önmagammal, szeretném elfogadni magam, hogy én is nyugodt szívvel rakhassak ki képeket magamról.

És itt jön a következő fontos lépés: írd le, mi az, amit nem szeretsz magadon, majd rendszerezd - melyiken tudsz, és melyiken nem tudsz változtatni?

Itt jön például az, hogy az alakoddal nincs gondod, de jobban éreznéd magad, ha ledobnál 5 kilót. Akkor elkezdhetsz mozogni, vagy jobban odafigyelhetsz arra, hogy mit eszel. Ebbe sem kell beleszakadni, ésszel kell csinálni, és csak saját magadért! Ha fogyni akarsz, azt azért tedd, mert téged az boldoggá tenne! Ne akarj megfelelni anyukádnak/barátaidnak/párodnak, mert ha ők nem fogadnak el úgy, ahogy vagy, akkor nem ők azok a személyek, akikre szükséged van. Amennyiben persze jogos az, amit mondanak, és egyetértesz velük, akkor nem kell megszakítanod a kapcsolatot anyukáddal, de ha te jól érzed magad a bőrödben, mégis folyton csak piszkálnak, akkor ülj le, és beszélj velük.

Természetesen azokkal a dolgokkal, amivel nem tudsz mit kezdeni, nem sok mindent tehetsz. Mindössze annyit, hogy elkezded dicsérni ezeket, odaállsz a tükör elé, és azt mondod: igen, lehet, hogy nincs széles csípőm, de ez nem vesz el az értékemből, ettől nem leszek kevesebb ember, és valaki így fog szeretni, és én is így szeretem magam!

Ha ezt minden nap elismétled magadnak, csak épp azzal a kritériummal, amiről nálad szó van, az agyad elkezdi elhinni ezeket a szavakat, és egy idő után tökéletesen rendben leszel önmagad látványával. De természetesen a változtatás sem kötelező, még ha tudsz is. Ha például nagy a hasad, de nem akarsz csak emiatt nekiállni edzeni, akkor ugyanazt a mantrát, amit fenn is írtam, elmondhatod azzal helyettesítve. A kulcs az, hogy te el tudd fogadni, ezután a környezeted is máshogy fog hozzáállni.

Viselj olyan ruhákat, amik kiemelik az alakodat.

Sajnálatos módon valami, ami jól néz ki egy vékonyabb lányon, nem feltétlenül fog jól állni egy kicsit teltebb idomokkal rendelkezőnek, és vica versa. Bizonyára veletek is megesett már, hogy valami nagyon tetszett másokon, aztán felpróbáltad - esetleg meg is vetted - de nem érezted benne jól magad, mert egyszerűen nem illett rád. Velem is megesett már nem egyszer, és akkor egyből azt kezdtem el keresni, hogy mi a hiba. Bennem. Az eszembe se jutott, hogy a gond nem velem van, mindössze azt a ruhát nem nekem tervezték. És ez rendben van. Sokkal több olyan ruha van, amit tudok hordani, és jól is áll, mint az olyan, ami nem. Igaz, ez időigényes, de egy-egy jól megválasztott darabbal tökéletesen fogsz festeni.

Ne hízni/fogyni akarj, hanem egészséges életmódot folytatni!

Tehát ne kezdj egyből drasztikus diétába, vagy ne edd meg a fél hűtőszekrényt annak érdekében, hogy változást érj el. Mivel a diéták általában csak ideiglenes megoldások, nem hosszútávúak. Azt meg senki sem akarja, hogy mondjuk hónapokig szenved az étkezés és a mozgás miatt, aztán fele annyi idő alatt visszaáll a kezdeti állapotba. Ennél sokkal jobb megoldás, ha heti rendszerességgel mozogsz, még csak nem is kell megszakadni benne, a lényeg, hogy valamennyit mindenképp iktass be. Emellett pedig figyelj oda, miket viszel be a szervezetedbe. Nem kell feltétlen kalóriákat számolgatni, csak fogyassz több zöldséget és gyümölcsöt, ha eddig nem tetted, főzz magadnak, és tiszteld a tested!

És az utolsó ilyen tanácsom az lenne, hogy egészként tekints magadra, ne kicsi részekként.

Tehát ha megállsz egy tükör előtt, ne azt kezdd el vizslatni, hogy ebben vagy abban kire hasonlítasz, vagy kire kellene hasonlítanod, hanem fogadd el a tényt, hogy minden, amit ott látsz, te vagy, és ez tesz téged különlegessé és egyedivé. Mennyire unalmas lenne a világ, ha mindenki ugyanúgy nézne ki? Lehet, hogy nincs pisze orrod, de nem csak az lehet szép. Lehet, hogy nincs telt ajkad, kit érdekel? Hidd el, az a legfontosabb, hogy elfogadd, amit kaptál, és abból kihozd a legtöbbet.

Nem lesz ez egy könnyű túra, nekem sem volt az. De sokat segített, hogy találtam valakit, akit nem érdekelt, hogy nagy az orrom, hogy pici a mellem, vagy hogy nem lapos a hasam, és egy fogszabályzó sem ártana meg. Rengeteg olyan apróság van rajtam, amin nagyon szerettem volna változtatni, de most már képes vagyok ezt úgy nézni, mint egy személyiségjegyet. Amin tudok, megpróbálok változtatni, az ésszerű kereteken belül, de kés alá sosem feküdnék. 

Remélem segíthettem valamennyit, bárki is olvassa ezt a posztot. Fontosnak tartom, hogy tudjátok, nem vagytok egyedül. Nem csak az érezheti kényelmetlenül magát, akin van egy kis felesleg, az is, akin meg körülbelül semmi nincs. Ezzel a bejegyzéssel viszont az volt a célom, hogy bárki is vagy, bárhogy is fess, tudd szeretni magad, mert csodás vagy! És ha úgy is érzed, ez nem így van, én tudom, hogy igen.

Köszönöm, ha egészen idáig eljutottál, és időt szántál rám! Talán valami haszna is akad annak, hogy elmeséltem, én min mentem keresztül. Ne adjátok fel, legyen szó akármiről, mert képesek vagytok bármire. És addig is, míg eljuttok odáig, ölel titeket:

Laura

'Itt igazából bármit csinálhatok, amit az irodalom nem enged. ' - Kibeszélő: Horváth Florencia

Horváth Florencia Dorina. Író, költő, slammer. A fiatal lány még csak idén érettségizett, de a háta mögött tudhat már több dobogós, vagy épp nyertes pályázatot, művei jelentek meg újságokban és antológiákban, és nem egy slam poetry versenyt nyert meg. A mai Kibeszélőben Florenciával tárgyaltunk olvasásról, slamről, illetve a jövőről.

Az első kérdésem: írással és slam poetry-vel foglalkozol, mindkettő szorosan kapcsolódik az irodalomhoz. Mikor és hogyan alakult ki ez a szenvedély nálad?

- Egészen kicsi korom óta könyvekkel vagyok körülvéve. Régi fényképeken is láttam - ebből az időből még nincsenek emlékeim - hogy a kiságyam közvetlenül a könyvespolc előtt állt. Óvodás koromban tanultam meg írni, olvasni, de nagyon sokáig azt gondoltam, zenével kell foglalkoznom. Tíz évig aktívan tevékenykedtem e téren, szerettem csinálni, de valahogy mégsem voltam nyugodt, hogy jó úton haladok. Ekkor is írogattam, de csak az asztalfióknak. A "nagy bumm" középiskola első évében következett be, szinte egyből az első irodalomórák valamelyikén. Egy irodalmi pályázattal, amin természetesen semmilyen eredményt nem értem el. De nem keseredtem el. Elkezdtem rendszeresen írni, és a következő pályázatot megnyertem. Ekkor már tudtam, hogy valami ilyesmit szeretnék egy életen át.

És honnan jött a slam poetry gondolata?

- Legelőször a YouTube-on találkoztam a műfajjal, szemezgettem vele, de nem tudtam, mégis mi lehetne az első lépés, hogyan kezdhetném el. Meséltem erről egy barátnőmnek, akiről kiderült, vannak ebben a körben mozgó ismerősei. Egy nyári összművészeti táborban megismerkedtem velük és a 2018 szeptemberétől induló évadtól állandó fellépő lettem.

Először csak a Savaria Slam Poetry tagjaként álltam színpadra, de megfordultam már az ország nyugati részének legtöbb klubjában.

Mindenesetre igyekszem a lírát és a slamet elkülöníteni egymástól, más-más stílusban írni a szövegeket. Azt gondolom ez utóbbinál sokkal szabadabban lehet gondolkodni, nincs úgy megkötve a kezünk. Ha egy-egy est megadott témára épül, akkor igyekszem csavarni egyet a "sablon" gondolatmeneten. Itt igazából bármit csinálhatok, amit az irodalom nem enged. 

Fotó forrása: H.F.
Készitette: Lutor Katalin

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb? Mind az írást, mind a slammelést tekintve.

- Írás szempontjából arra, hogy a nyáron elég sok folyóiratban, antológiában meg fog jelenni szövegem. A slamet tekintve arra, hogy egy teljesen improvizált szöveggel - amit saját hibából nem tanultam meg, pedig a verseny kritériuma volt, hogy fejből kell mondani - állhattam dobogóra.

Nahát, ahhoz gratulálok! Van valamilyen vicces emléked valamelyik ilyen fellépésről?

- Köszönöm szépen! Azt gondolom, ha bármilyen műfajról beszélünk, ami színpadi jelenlétet igényel, elkerülhetetlenek a bakik. Szerencsére nekem különösen kellemetlen élményem még nem volt. De a mai napig jókat nevetek azon, hogy a Sárváron megrendezésre kerülő tavalyi Kárpát-medencei Írótábor alkalmával valaki valahol (ez örökké rejtély marad) szerzett egy próbababa lábat. A díjkiosztó gálán ezzel is jelezve a csapatszellemet sokan a lábat kezükbe fogva/ölelve adták elő verseiket. Hagyományt teremtettünk, hiszen az orfűi Összmagyar Slamtáborba már ezzel érkeztünk, ahol szintén nagyon nagy poénok keveredtek belőle.

Fotó: Lutor Katalin

Ahogy láttam, idén érettségiztél. A jövőbeli terveid kapcsolódnak a szenvedélyedhez, vagy ezek csupán hobbik?

- Igen, idén érettségiztem, reményeim szerint szeptembertől az ELTE magyar szakán folytatom a tanulmányaimat. Utána színháztudományi mesterképzést szeretnék végezni. Szerencsére elég sok minden érdekel, a legnagyobb vágyam, hogy szépirodalmi szakterületen alkothassak, folyóiratoknál dolgozhassak, de nagyon szívesen lennék dramaturg is. Most van időm írni, két elég nagy projekten dolgozom, mindkettő kapcsolódik a tervezett jövőmhöz: kicsit színház, kicsit irodalom. Ami teljes mértékű hobbim, az a fotózás, kikapcsol, olyankor nem gondolok másra, csak hogy mit adhatok át a képpel. A slam poetry más tészta, azt zsigerből kell gyúrni, a közönséggel együtt nyújtani. Hogy mi sül ki belőle, nem tudom, de azt sem szeretném abbahagyni.

Ezek szerint a közeljövőben számíthatunk tőled valami nagyobb alkotásra is?

- Annyit biztosan kijelenthetek, hogy rajta vagyok az ügyön. Ha minden jól megy, talán jövőre kirajzolódik az egyik. Még rengeteg dolgom van vele, számomra is újdonság, de teljes mértékben szerelemprojekt. A másik inkább csak próbálkozás, gyakorlás, amit majd egyszer sok-sok év múlva fel szeretnék használni.

Fotó forrása: H.F.

Értem. Mit mondanál, kik azok az irodalmi személyek, akikre valamiért felnézel? Az alkotói munkájukat, vagy az életüket szereted, esetleg ihletet merítesz belőlük?

- A klasszikusok közül Ady és József Attila áll a szívemhez legközelebb, az utóbbi főleg az élete miatt. Akik ma élnek és alkotnak pedig: Szentesi Éva, mind a személyisége, mind az írásai miatt, Kemény Istvántól nagyon sokat tanultam líra workshopok keretein belül. De mostanában nagy felfedezés volt számomra Bartis Attila és Etgar Keret is, akik egyből megfogtak. Marquez pedig örök kedvencem, őt folyamatosan olvasom.

Ihletet nem kifejezetten egy-egy alkotóból tudok meríteni, inkább az elolvasott könyvek bizonyos hangulatai, benyomásai inspirálnak.

Végül pedig az utolsó kérdésem: mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének elkezdeni slammelni, de még nem tudják, hogy álljanak neki?

- Gondolkozzon kicsiben. Találjon valami olyan témát, amiről könnyen és szívesen beszél, de ami a legfontosabb, a közérthetőség, hogy a hallgatók tudjanak vele azonosulni. És ne féljen használni a hangját! Szerintem egy idő után a színpad előhozza a bátorságot, ha esetleg kicsit félénkebb is valaki, csak ne adja fel az első kudarc után!

Köszönöm szépen Florenciának, hogy elvállalta az interjút, már jó ideje követem a munkásságát, és csak ajánlani tudom nektek is, hogy nézzetek be hozzá, mert iszonyú tehetséges.

Nektek pedig köszönöm, hogy itt voltatok! Ne feledjétek, ha van valaki, akivel szívesen olvasnátok interjút, annak a nevét hagyjátok meg nekem kommentben, vagy küldjétek el üzenetben, és igyekszem felvenni vele a kapcsolatot. Addig is jók legyetek!

Laura