Kedden (09.22.) kora este került megrendezésre a Poket zsebkönyvek 31. kötetének, Kosztolányi Dezső Édes Annájának bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kötet nagykövetével, Rúzsa Magdival beszélgetett Parádi Andrea, a múzeum legújabb kiállításának kurátora, illetve Zádor Tamás, a kiadás illusztrátora.
 |
| fotó: Poket zsebkönyvek |
Az esemény maga a múzeum udvarában kapott helyet ebben a kellemes, ősz eleji melegben. A hat órakor kezdődő beszélgetés azzal indult, hogy Magdi elmesélte, milyen élményei fűződnek Kosztolányihoz, illetve az Édes Annához. Az énekesnő elmondása szerint 14-15 éves lehetett, mikor az irodalomtanára megszerettette vele az olvasást, és ő járult hozzá ahhoz is, hogy ennyire kötődjön az Édes Annához. Ugyanis ez volt az a regény, ami megkedveltette vele a nagyobb terjedelmű műveket is, addig inkább csak a verseket szerette.
Emellett szó esett arról is, hogy a könyv megjelenésével egy időben nyíló Édes Anna/Trianon kiállítást érdemes megtekinteni, mert csodálatos, és sok helyen segít jobban megérteni a történetet.
A továbbiakban arról volt szó, hogy Magdi milyen emlékekkel rendelkezik gyerekkorából, mint külföldi magyar, hiszen a Vajdaságban született. Mesélt a jegyrendszerről, hogy milyen volt kisgyerekként elmenni a boltba, majd üres kézzel hazatérni, mert nem maradt semmi, mire sorra került. Milyen volt Jugoszlávia felbomlását megélni, és milyen volt az, mikor az apját is besorozták katonának.
Elmondta azt is, hogy bár kiválóan beszélte a szerbet, sosem érezte teljesen oda valónak magát, és biztos volt abban már kicsiként is, hogy mindenképp magyar párt szeretne magának. Illetve mesélt arról, hogy az ott élő magyarok - párhuzamba vonva a piskóta-jelenettel - mennyire éhezték a magyar szót, mennyire tudtak (volna) örülni annak, ha érkezett egy magyar színész, vagy épp zenész.
Magdi mellett a kötet illusztrátora, Zádor Tamás mesélt egy picit arról, hogy van-e bármilyen családi emlékük Trianonnal kapcsolatban, illetve milyen volt a köteten dolgozni.
Tamás elmondta, hogy a kötetben található fotók a kiállításon látható filmből kivágott pillanatok. Volt olyan, ami teljesen egyértelmű volt számukra, hogy mit kellene azzal csinálni, de volt olyan is, amin rengeteget kellett gondolkodni, míg sikerült megvalósítani az elképzelést. Ilyen volt például a Piskóta jelenet is.
Végül a záró kérdés ismét Magdihoz szólt, mégpedig az, hogy mit üzen azon magyaroknak, akik kinn maradtak? A válasza az volt, hogy ne válasszák a könnyebb utat, ne olvadjanak be, hanem legyenek büszkék arra, hogy ők bizony magyarok.
A kötet már megvásárolható az összes automatában, ajánlom nektek, hogy olvassátok el, főleg ezt a kiadást, mivel ez a szerző életműsorozatában megjelent kritikai szöveget közli, helyreállítva a korábbi cenzúra törléseit.
