"Üdv az Elysium hálózatban!
Én vagyok a mentorod a forradalomban.
Ozy"
Fülszöveg:
Nem túl gyakori, hogy valaminek a kezdetét ennyire pontosan hozzá tudod kötni egy bizonyos dátumhoz, különösen, ha ez a valami ilyen gyorsan terjed. November ötödike volt a fordulópont, legalábbis Londonban.
Az apokalipszis visszavonhatatlanul elkezdődött, a felnőttek kezéből kicsúszott az irányítás – a gyerekek viszont játszi könnyedséggel vették át a kontrollt.
Gaál Viktor regénye ijesztő képet fest arról a világról, ahol már semmi sincs úgy, ahogy korábban volt, ahol a megtanult minták nem működnek, ahol a valóság minden képzeletet felülmúl, és végérvényesen úgy is marad.
VIGYÁZAT! BRUTÁLIS, SZÓKIMONDÓ SZÖVEG!
Adam Osburn vagyok. Harmincéves. Londonban élek. Egy pályavesztett kulturális antropológus, könyvesbolti eladó. Sosem akartam Londonban élni, sem könyvesbolti eladó lenni.
Már nem vagyok az. Ennyi a jó hír.
Túlélő vagyok. Túléltem az apokalipszist.
Hallottál az Elysium hálózatról? És Ozy üzeneteiről?
Nem?
Az baj.
Akkor te nem leszel túlélő.
Adatok:
Kiadó: Libri
Címkék: posztapokaliptikus, kortárs, sci-fi
Értékelés: 3.8 csillag (Goodreads)
Véleményem:
A könyv alaptémája a következő: a gyerekek, azon belül is inkább a tinédzserek szemlátomást egyik napról a másikra megvadulnak, és hatalmuk alá veszik Londont, a felnőtteket pedig módszeresen kivégzik.
 |
| instagram: _lauraszabo |
A történtek narrátora Adam Osburn, aki barátnőjével él, és szemtanúja lesz az apokalipszis kirobbanásának. A lánnyal, és barátjával, Shannal karöltve elhagyják otthonukat, hogy London egy biztonságosabb pontján húzzák meg magukat. A Kenwood House nevezetű épületbe vonulnak el, ahol további felnőttekkel találkoznak, akik a túlélés érdekében ugyanúgy elszigetelik magukat. Ezek között az emberek között akad egy magyar exkatona, Tamás, aki kezébe veszi az irányítást, és egy kiképzőosztagot alakít a szereplőkből. Ezek a csapatok éjszakánként kijárnak London különböző pontjaira, és ellencsapásokat mérnek az őrjöngő fiatalokra.
Ahogy a fülszöveg is felhívja rá a figyelmet, durva, szókimondó regényről van szó, semmi sincs cenzúrázva, nyíltan káromkodnak, és nem próbál az író semmit se szépíteni, a haláleseteket is nyersen ábrázolja.
Emellett pedig a mű egésze egy hatalmas társadalomkritika, bírálja az oktatást, a politikai helyzetet, szó esik a természetről is, és magáról a generációk átmenetéről is.
"Azt tanították nektek, hogy demokráciában éltek, és szabadok vagytok. De valóban így van? Vagy munkára lesztek kötelezve egész életetekben, és azért güriztek majd, hogy fizessétek a hitelt egy olyan házra, amit amúgy nem engedhetnétek meg magatoknak?"
"Az egyik generáció megrontja a másikat, és ezzel együtt örökségül hagyja az egész világ birtoklására irányuló önző törekvést."
"Mindannyiunknak meg kell találnunk az igaz, benső boldogságot, azt kérdezve magunktól: mit szeretnék csinálni? Mi az, amit anélkül szeretnék csinálni, hogy bármit is kérnék cserébe? Mert most a bolygónkról van szó. Felelősséget kell vállalnunk érte."
Most olvastam másodjára, de ugyanolyan izgalmat okozott, mint elsőre. Sokszor teljes mértékben egyetértek a könyvben leírt kritikákkal, hiszen ugyanezeket tapasztalom a való életben, tehát Gaál Viktor nem csak a hasára ütve írt le valamit, hanem valós problémákra hívja fel a figyelmünket. Bár nem gondolnám, hogy valaha is történne olyan, hogy a gyerekek vadállatok módjára nekiesnének a felnőtteknek, legalábbis remélem, hiszen már én is az áldozat kategóriába esnék. :D Ezenfelül viszont szerintem jó, hogy ennyire szókimondó és nyers, mert így valóban érzékeltetni tudja ennek az egésznek a hatását és a következményeit.
Az én értékelésem:
Tartalom: 5/4
Külcsín: 5/5
Összesen: 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése